– Mi pontosan az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT)? Kik, és milyen esetben hívhatják a telefonszámot?
– Mennyi hívás érkezik be önökhöz?
– Havonta átlagosan 700-800 hívás érkezik hozzánk, de ez a szám az elmúlt időszakban jelentősen megnövekedett. Ez egyfelől annak az intenzív kommunikációnak tudható be, amellyel igyekszünk minél többekhez eljuttatni a segítő lehetőség hírét, másfelől több kampányunk is fut, koncentráltan ráirányítva a figyelmet a kapcsolati erőszak – járványhelyzet esetén is fennálló – elfogadhatatlanságára és a segítségnyújtás lehetőségeire.
– Hogyan tudnak segíteni a telefonálóknak?
Az OKIT alapvetően információkkal szolgál arra vonatkozóan, hogy a hívók hova fordulhatnak személyes segítségért, de ha a bántalmazás miatt kialakult akut krízishelyzetben semmilyen más megoldás nem jöhet szóba, a helyi ellátórendszer, és a természetes támaszok nem tudnak segítséget nyújtani, akkor lehetősége van az áldozatoknak úgynevezett krízisközpontokba, titkos menedékházakba, valamint átmeneti szállásokra bekerülni. Ez az ellátás 2-6 hónap időtartamban állhat az áldozatok rendelkezésére, térítésmentes, és esetmenedzser, gondozó, jogász, pszichológus segíti a klienseket, hogy mielőbb új életet kezdhessenek, de legalábbis ne kelljen újra szembenézniük a bántalmazó személlyel.
– Mit tehet az, aki az ismerősi körében gyanítja, hogy kapcsolati erőszak történik? Hogyan segíthet egy kívülálló?
– Aki az ismerősei körében bántalmazást sejt, tájékozódhat az internetről, konzultálhat segítő szakemberekkel, köztük a mi munkatársainkkal arról, hogy valóban kapcsolati erőszakról van-e szó, illetve arról, hogy hová lehet fordulni ilyen esetekben. Fontos, hogy ezeket az információkat az érintettel, az áldozattal is megossza, és bátorítsa, hogy ő maga kérjen segítséget. Az áldozatnak ilyenkor arra van leginkább szüksége, hogy érezze: nincs egyedül a problémájával, és a története nem magánügy. Ha súlyos, életveszélyes bántalmazásról szerez valaki tudomást, akkor a megfelelő szervek, a rendőrség és a mentők értesítése is szükséges.
– A kijárási korlátozások bevezetése után változott a hívások gyakorisága?
– Igen, jelentősen megnövekedett a hívásszámunk, többen kérnek segítséget, és azt is érzékeljük, hogy az idősek bántalmazásával összefüggésben is több megkeresés érkezik. Az összezártság, a személyes tér csökkenése nagyon rövid idő alatt kiválthat konfliktusos helyzeteket, amik gyorsan tudnak eszkalálódni. Annyi azonban bizonyos, hogy ezeknek a bántalmazásoknak a jelentős része nem ebben az időszakban kezdődött, ugyanakkor nagy a valószínűsége, hogy a jelenlegi helyzetben jóval rövidebb idő alatt súlyosbodott. A gyermekek talán a legvédtelenebb elszenvedői a bántalmazásnak, most kell csak igazán figyelnünk rájuk, és bántalmazás észlelésekor haladéktalanul megtenni minden szükséges lépést: a bántalmazás fennállását jelezni a segítő szervezetek, szükség esetén pedig a hatóságok felé.
– Az önök tapasztalatai szerint mennyire hat negatívan a kapcsolatokra a járvány okozta bezártság? Hogyan lehet enyhíteni az összezártság okozta feszültséget?
– A járvány miatti bezártság mindenkiben feszültséget okoz, sokak számára pedig nehezen kezelhető, különösen akkor, ha valaki többféle szerepet kénytelen otthonról ellátni, ráadásul szinte egyidőben, például otthonról dolgozik, segít a gyermekének az iskolai feladatok elvégzésében, háztartást vezet, idős családtagjairól gondoskodik. Ez a feszültség gyakran a legközelebbi kapcsolatokon, sokszor a közvetlen családtagokon csapódik le. Azonban a bántalmazás semmilyen formája nem elfogadható, még ebben a frusztrációkkal teli élethelyzetben sem. A feszültség csökkentésére sokféle technika létezik: ilyenek a sport, a séta, a relaxáció, vagy akár minden nap csak néhány perc, amikor az ember egyedül lehet, és kifújhatja a gőzt. Szerencsére sok olyan kezdeményezés is van, ahol szakemberek – pszichológusok, mentálhigiénés szakemberek – akár ingyen, online formában biztosítanak néhány alkalmas segítő beszélgetést, érdemes élni ezekkel.
