Ügyvédek biztos felszisszenek, ha meghallják: mindössze két gépelt oldalból állt az a jubileumi szerződés, amelynek értelmében a Daimler-Benz megvásárolta a Boehringer cégtől az Universal-Motorgerät gyártási jogát – az Unimogról van szó.
Jubileumi adásvételi szerződés, amin felszisszennek az ügyvédek
Hetven évvel ezelőtt vásárolta meg az Unimog-ot a Daimler-Benz egy érdekes szerződés keretében.
A göppingeni boehringer nevű cégnél alapvetően mezőgazdasági feladatok elvégzésére fejlesztették ki az univerzális motoros járművet, amelynek a sorozatgyártását 1949-ben kezdték meg – kézi munkával rakták össze a járműveket.
Az 1950-es frankfurti Mezőgazdasági Kiállításon annyi megrendelést kaptak, hogy rájöttek: nincs tőkéjük a nagyszériás gyártás megvalósítására, ezért a motorszállítóként a projektet kezdettől fogva követő Daimler-Benzhez fordultak segítségért, akik megvásárolták a jármű gyártási jogát.
A Boehringer az OM 636-os kódú, 1,7 literes dízelmotort már azt megelőzősen felhasználta az Unimoghoz, hogy a Mercedes-Benz piacra dobta a 170 D (W 136) modelljét; igaz, a haszonjárműben mindössze 25 lóerős volt a személyautóban akár 40 lóerős szívómotor.
Hamar elkészült a kifejezetten az Unimogok gyártására szolgáló üzem Gaggenauban, a termelés 1951-es beindulását követően egészen 2006-ig készültek itt az Unimogok; miután a gyártás Wörth-be került át, múzeummá alakították át a gaggenaui létesítményt.
A Daimler-Benz cég anno 600 000 DM-et fizetett a haszonjárműért, ami jó árnak számít, egy VW Bogár ára ekkor 4800 DM volt, az olcsó vételárba belekalkulálták a gyár létesítésének költségét.
A jubileumi szerződésről az alábbi linkre kattintva olvashat tovább.
Egy történet a szárazföldi sebességi világrekordról
Ha a kül- és belföldi szakmai sajtótermékeket átlapozzuk, tapasztalhatjuk, hogy igen sok tudósítás és riport foglalkozik a szárazföldi sebességi világrekord megdöntésének kísérleteivel.
Kétségtelenül, az újabb és újabb sebességi csúcsok az utolsó rohanóléptű évszázad mérföldkövei lettek, s beállítóik az egyéni nagyravágyáson túlmenően a technika és a tudomány úttörőivé váltak. Ezek a kísérletek világra szóló sikert, de halálos kimenetelű, borzalmas bukást is jelenthetnek a Mindig Többrevágyó Embernek. A siker nincsen előre biztosítva.
E kis eszmefuttatást a távirati irodák néhányszavas jelentése nyomán vetjük papírra, mely szerint Donald Campbell, a motorcsónak világcsúcstartója a jövő év tavaszán az ausztráliai Erye tó fövenyén nekilódítja közel 4 és féltonnás Bluebird (Kékmadár) névre keresztelt gépmasztodonját, hogy a múltnak adja át John Cobb 1947-ben felállított, és azóta is érvényben levő rekordját.














