A sebesség királynője – 50 éves a formabontó francia járgány

A 60-as években szárnyalt az autógyárak fantáziája, egymásra licitálva mutatták be modern, formabontó modelljeiket a nagy, nemzetközi autószalonokon. A mérnökök új megoldásokkal kísérleteztek, a formatervezők a korábbinál áramvonalasabb külsőket álmodtak, hogy a jövő autója kényelmesebb, gyorsabb és látványosabb legyen, mint valaha. Ebből a jövőből kínált kézzelfogható ízelítőt a francia Citroën, a márka, amely akkoriban meghatározó szerepet töltött be a piacon, és újdonságaival egy csapásra változtatta meg a vásárlók autókról alkotott képét.

Citroën SM
Fotó: FLICKR

Az 1955-ös Párizsi Autószalonon leleplezett DS mellett a legtöbb autó hirtelen elavultnak tűnt, a nagy Citroënnek azonban volt egy gyenge pontja, a motorja. A gyáriak tudták, hogy szükség van egy nagyteljesítményű változatra, ezért 1961-ben elkezdtek dolgozni az S projekten. Bár az eladások évről évre növekedtek, az idők során változtattak az eredeti elképzelésükön, és már a DS utódjaként tekintettek a készülő autóra. Úgy kalkuláltak, hogy az új típust kupéként is piacra dobják majd.

A siker érdekében jelentős beruházásokat hajtottak végre. 1967-ben a német NSU-val közösen létrehozták a Comotor céget, hogy közös erővel gyártsanak Wankel-motorokat, majd 1968-ban megszerezték az ellenőrzést a Maserati felett, hogy a házon belül fejlesztett négyhengeresek mellett akár hathengeresekkel is gyárthassák.

Amikor megbízták a Maserati mérnökét, Giulio Alfierit, csupán annyit kötöttek ki, hogy egy körülbelül 3,0 literes V6-osra van szükség, amely alkalmas egy nagyjából 1400 kilós autót tartósan 200 km/órával mozgatni. Legfeljebb hat hónapja volt rá, de Alfierit ez nem hozta zavarba. A Maserati Indy V8-as motorjának módosításával viszonylag hamar elkészült, így gyorsan elkezdhették a DS panelekből megépített, kétajtós prototípusok tesztelését a Modenát Firenzével összekötő, az Appennineket is érintő útszakaszon.

Ezzel párhuzamosan zajlott a cég első középkategóriás autója, a GS fejlesztése, ami szintén nagy összegeket emésztett fel, ezért a vezetőség 1969-ben lemondott a négyajtós változatról, és csak a kupéra koncentrált. Fontos volt, hogy lenyűgözze a közönséget, ezért Robert Opron, a Citroën vezető formatervezője is az olaszoktól merített ihletet.

A Pininfarina stúdió ugyanis bemutatott két, nagy visszhangot kiváltó formatanulmányt, a BMC 1800-ast 1967-ben és a kisebb BLMC 1100-ast 1968-ban, de az angolok, akiknek készítették, sosem valósították meg ezeket a formabontó terveket, így Leonardo Fioravanti művei a Citroënnél kerültek szériagyártásba.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Vezető pozíció – Peugeot 208 PureTech 100-teszt

Lehet élmény a hétköznapi autózás, ahogy a turbómotoros, kézi váltós 208-as is bizonyítja – írja az automotor.hu.

Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.