A második világháború után az állami irányítás alatt álló Alfa Romeo célja a minél szélesebb vevőkör kiszolgálása volt, ettől függetlenül nem fordítottak hátat a sportos arculatnak. Ennek a korszaknak a legnépszerűbb típusa a vagány Giulietta volt, nem csoda, hogy Olaszország menyasszonyaként emlegették. Bármilyen sikeres volt, előrelátóan gondoskodtak róla, hogy az ő Julcsijuk felnőjön a 60-as évek kihívásaihoz, és még idejében hozzáfogtak egy frissebb limuzin fejlesztéséhez – olvasható az Autó-Motor cikkében.
A feladatot ugyanarra a csapatra bízták, akiknek az első modern Alfa Romeót, az 1900-ast és a Giuliettát köszönhették az olaszok.
Miközben Orazio Satta Puliga irányításával elindult a munka, a vezetőség nekilátott egy vadonatúj gyár felépítésének, mert a gazdaság robbanásszerű fejlődése miatt égető szükség volt a darabszámok növelésére, a milánói Portello üzem azonban nem volt alkalmas a bővítésre. Az Arese közelében felépített, 2,5 millió m2-es gyárat évi 150 000 autóra méretezték, ami jelentős előrelépés volt, hiszen a Giuliettából a 11 éves pályafutása alatt összesen 177 690 darab készült. Mivel az utak egyre forgalmasabbá váltak, a közúti tesztelés is egyre nehézkesebb volt, ami egy saját tesztpálya építésére ösztönözte az Alfa Romeót. A 190 hektáron fekvő létesítmény számára több híres versenypálya jól ismert kanyarját reprodukálták.
A gyáriak mellett a fejlesztők is igyekeztek a legtöbbet kihozni a projektből. Mivel szabad kezet kaptak, ezért nem a költségek alacsonyan tartása miatt döntöttek úgy, hogy megtartják az elődmodell műszaki alapjait, egyszerűen úgy érezték, hogy a már bevált konstrukció esetében célravezetőbb az alapos modernizálás.
A teljes cikk IDE kattintva olvasható.
Borítókép: Illusztráció (Forrás: Autó-Motor)
