idezojelek

A kommentdemokrácia

A közösségi média jó pár üdvöskéje úgy tekint a lájkjaira, mintha azok egyfajta demokratikus felhatalmazások lennének. Akinek sok a követője meg az emojija, az kicsit olyan, mint egy miniszter.

Pozsonyi Ádám avatarja
Pozsonyi Ádám
Cikk kép: undefined
kommentválasztásminiszter 2026. 04. 23. 5:35
Fotó: Bodnár Boglárka
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Én meg nézem, mosolygok, és hörpintek a kávéból. Igen, mert én már csak egy kávét kérek. Nem mintha adtak volna. Csináltam magamnak.

Kedves Lili!

Nem kellett volna azt mondani, harsogni és képviselni, hogy „Mindegy, csak ne Orbán!”

Hát, ha mindegy, akkor itt van a „mindegy”. Tessék szépen tapsikolni!

Vannak emberek, akik nem egyszerűen elégedetlenek valamivel, hanem boldogtalanok, és ezért, ami éppen van, azzal van bajuk. Minél később ismerik fel ezt az érintettek, annál többet késik a valódi megoldás. Plusz annál tovább fogják mérgezni a környezetüket, akár a legjobb szándék mellett is. Mindegy, csak eszembe jutott.

Lássuk be, milyen galád dolog, hogy nem ő javasolta, ki legyen az oktatási miniszter, nem kérdezték meg tőle. Pedig a Lili milyen fájintos oktatási miniszter lett volna.

Na, de alig röhögtünk egy jót, másnap Lili az alábbi kinyilatkoztatást tette. Dob nem pergett hozzá, de a nyakamat teszem, hogy odaképzelte.

„Magyar Péter megszólalt a leendő oktatási miniszter személye kapcsán.

A leendő miniszterelnök először nem cáfolta Rubovszky Rita esetleges jelöltségét, de idézem: »Az oktatási és kulturális miniszteri pozícióra több jelölt is van jelenleg, és nem született végleges döntés.«

A cáfolás hiánya arra enged következtetni, hogy ha nem is véglegesen, de a neve felmerült, és ott lehetett az asztalon. A nyilvánosság ellenvéleménye és szakmai megkérdőjelezése – úgy gondolom – meghallgatásra talált. Köszönjük!

Ezért elengedhetetlen a valódi rendszerváltás érdekében, hogy mi, emberek ott legyünk, érveljünk, ellenérveljünk, kérdezzünk, megkérdőjelezzünk, és párbeszédet indítsunk. Hogy a leendő kormány tagjainak és lehetséges tagjainak kritikája, múltja, valamint az emberek kérdései és félelmei választ kapjanak.

Miután az erről szóló posztom 2,5 millió emberhez elért, és párbeszéd indult a témában – a sajtónak is köszönhetően –, úgy gondolom, hogy a nyilvánosság bebizonyítja: elengedhetetlen, hogy ellensúlyok legyünk az új rendszer kialakításában.”

Steiner Kristóf azért hisztizik, mert „a Tiszára szavazó magyarként és emberként remélem, hogy a Netanjahuval való egyeztetés része, hogy (…) Magyarország kiáll a palesztin nép jogaiért, és Magyarországra invitálása akkor igazolható, ha a nemzetközi elfogatóparancs itt végrehajtásra kerül. Így választott kormányunk gyakorolhatná az igazságosság és az elszámoltatás elvét.” Míves pattogást tett le az asztalra az Egymillióan a magyar sajtószabadságért is. „Nagyon örültünk a kormányváltásnak, 3 napig eufóriában voltunk, bármit tett vagy mondott az új miniszterelnök. De nagyon reméljük, ezt az oktatási minisztert még átgondolják. Az a rengeteg fiatal nem azért adta bizalmát az új vezetésnek, hogy Lydia néniket ültessenek a nyakukba.” NoÁR is posztolt valami kirohanást, de nem vagyok hajlandó rákeresni. Bizonyos szintű szutyokba kultúrember nem turkál.

Íme, egy komment egy rendszerváltó oldalon:

„Ne gondold azt, hogy nem megyünk neki MP-nek is, ha úgy gondoljuk, hogy nem jó, amit csinál. Oké, hogy elzavarták a g. Fideszt, de ez nem azt jelenti, hogy minden felett szemet hunyunk a Tiszának. Kritikus gondolkodás.” (A kritikus gondolkodás a harmadik kifejezés, amit megutáltam az elmúlt hetekben.)

„Ez a lényeg. Olyan kormányra van szükség, aki a népet szolgálja és meghallgatja. Nem uralkodóra. Demokráciában a vezető szolga, nem uralkodó.”

Bocsánat, de jókat vihogok.

Hogyne. Szolga. Azért költ minden érdekképviselet száz- meg ezermilliárdokat kampányra, brandépítésre, sajtóra, kapcsolatokra, hogy aztán szolga lehessen, és aszerint variálhassa a döntéseit, ahogy a kommentszekció követeli. Ingyen!

Ezek úgy gondolják, hogy a „nép” az vagyok ÉN, és csinálják azt, ami nekünk tetszik. Valahogy úgy fogják fel, hogy egy közjogi kinevezés az olyan, mint mondjuk kiváltani egy lakcímkártyát. Nem tudom, ez a szerepzavar kezelhető-e, vagy ez így marad, amíg az illetőt nyakon nem veri a valóság és meg nem tapasztalja, hogy miről is szól az élet valójában.

És ez nem generációs kérdés. Nincs okvetlen köze se Z, se Y generációhoz. A hülyeség és világnemértés nem pusztán életkor függvénye.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.