Egy olyan motorkerékpár, amire ráülve azonnal minden a helyén van, jól érzem magam rajta, és ez annak ellenére igaz, hogy teljesítménye meg sem közelíti a 100 lóerőt – olvasható az Autó-Motor cikkében.
Mit tud ez a gép, hogy ilyen érzéseket kelt?
A színe: Pearl Organic Green, tehát organikus zöld. Nagyon jól áll neki.
Van még feketében – ezzel nem szimpatizálok – és pirosban, pardon, Grand Prix Red-ben. De ez a zöld-fekete nagyon király!
Maga a motor semmi különös, két henger sorban, ötszáz köbcenti, 35 kW (48 lóerő), tehát A2-es jogsi. Az indítógomb megnyomására azonnal beindul, ezt szimpatikus dörmögéssel tudatja. Érzékelhető rezonancia nincs, elindulás után sem, egészen 6000 fordulatig, és utána sem különösebben zavaró. Nézzük meg, hogyan lehetséges ez:
Először is a forgattyúcsapok 180°-ban vannak elékelve.
A nem túl nagy, negyedliteres hengerekben a dugattyúk ellentétesen mozognak. A forgattyús tengellyel ellenkező irányban forgó kiegyenlítő tengelyen tisztességes méretű súlyok pörögnek, és mindennek eredménye a finom járás. A nyomatékrugalmasság rendben van, 50 és 60 között szépen ketyeg hatodikban, és teljesítményéhez képest szépen gyorsít. A szuperkönnyen és pontosan kapcsolható váltót élmény kezelni, az alsó fokozatokban könnyedén gyorsít és a hatodikban sem alszik el.
Az már az én pechem, hogy egy kétszer ekkora motor után ültem rá erre, és kellett egy kis idő, hogy megszokjam a kisebb erőt.
A teljes cikk IDE kattintva olvasható.
Borítókép: Illusztráció (Forrás: Autó-Motor)
