Élet a barokk kastélyban

A barokk kastélyvásárlás históriájának kezdete egy kánikulai hétvégére nyúlik vissza, amikor is Nagyházi Csaba és felesége, Soóky Marietta a Balaton-parti nyaralójuk teraszán üldögélve egy különös körülménynek köszönhetően elhatározásra jutottak.

– A kutyaugatás nem hallatszik az égig, tartja a szólásmondás, de a szomszédba igen – emlékezik vissza az esetre Marietta. – A kastély tulajdonlásának történetét ugyanis a nyaralószomszéd kutyáinak megállás nélküli ugatása indította el. „Ebből elég volt!” – pattant föl a férjem ezen a bizonyos, sziesztára szánt forró napon, miután a szomszédnak címzett, sokadik figyelmeztetés után is ugyanolyan vehemenciával hangoltak az ebek. „Keressünk egy nyugodt, csöndes helyet, házat, ahol legfeljebb a saját házőrzőnk hangját kell elviselni.” És elindultunk. S mivel Csabát már régóta foglalkoztatta egy műemlék épület vásárlása, felújítása – kastélynézőbe. Ennek felkutatásában is fáradhatatlan volt, mert mintegy harminc különböző korú, állapotú, méretű épületet néztünk meg, míg végül az alsóbogáti barokk kastélyt választottuk.

A leírhatatlanul elhanyagolt állapotban lévő, ám arányaiban tökéletes harmóniát mutató épület előnyei közé tartozott, hogy jól megközelíthető, hogy a zsáktelepülést lezáró épület észak–déli tájolású, mögötte domblankákkal, tóval, madárdalos csönddel. Rettenetes állapotától eltekintve ideálisnak tűnt. Így aztán Csaba nagy elánnal vágott bele a korhű felújításba.

A kastély (egyik) étkező terme
Fotó: LAKASKULTURA.HU

Mint vendéglátónk elmondta, az alsóbogáti barokk kiskastélyt 1760 körül a Vrancsics család építtette. Az 50 méter hosszú, 10 méter széles, 16 helyiségből álló épület falai egy méter vastagságúak, és kilenc helyiségét Dorffmaister István festő freskói díszítették, amelyeket az elmúlt évtizedek alatt sok réteg festékkel tüntettek el az épp aktuális „tulajdonosok”, kezdve a kitelepítettektől a tsz-irodán át a gabonaraktárig. Ám Csaba, aki a felújítás munkálataiban tevőlegesen részt vett, a festékrétegek óvatos eltávolításakor rátalált a freskókra, amelyek restaurálását szakemberre bízta, így ma már hét szobában föltárva láthatók.

A legjobb állapotban megmentett fő mű a szalon mennyezeti freskója, amelyen a négy évszak allegorikus ábrázolása szemlélhető. A 9×5 méteres freskón jól látható Dorffmaister aláírása, amely mellett az 1771 évszám szerepel.

– Külön gyönyörűség számunkra, hogy épp az épület központját jelképező szalon mennyezetén sikerült megtalálni és teljes egészében megmenteni a freskót – magyarázza vendéglátónk. – Ennek az alkotásnak a különlegessége, hogy bár Dorffmaister István sok freskót festett, de mind egyházi témájúak voltak, ez az első világi alkotása, melyről a művészettörténészek sem tudtak. Itt, alatta, a mintegy 50 négyzetméternyi alapterületen rendeztük be a szalon mellett az ebédlőt is.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Egy csodás kastély Vas megyében

Szombathelytől alig pár percre, egy gyönyörű, gondos kezek által ápolt park közepén terül el az egykori Szapáry-kastély.

Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.