Egy tárgy, egy történet: asztalka a ’60-as évekből

Egy különleges asztalka az 1960-as évekből, a design és a futurizmus korából.

null

Kereskedőként és szakértőként az ember másképpen tekint a tárgyakra. Az első, szívmelengető pillanat után adatok sokasága fut át a fejünkön. Megvizsgáljuk az anyagát, a készítési módját és technikáját, a díszítését, megállapítjuk a korát, lehetőleg az alkotóját, megnézzük a hibáit, s, hogy valóban az-e, akinek ki akarja adni magát.

Design és futurizmus a hatvanas évekből
Fotó: Madarász Magdolna / LAKASKULTURA.HU

Vizsgálgatjuk, elemezzük, szétszedjük és összerakjuk, miközben végig az jár az eszünkben, milyen elképesztően menő a darab, hová lehet berendezni és milyen jól fog ott mutatni. Sokszor az első pillanat eldönt mindent, mert bármi legyen is az analízis eredménye, a tárgynak mindenféleképpen jönnie kell.

Ez az asztalka is egy ilyen darab. Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt, birtoklásának igénye minden elsöprő erővel kerekedett felül bennem. Abból az időszakból származik, amikor a hagyományos formákat unalmasnak találták, amikor mindennek minimum furcsán, vagy elképesztően kellett kinéznie, amikor mindent új, más módon akartak kifejezni. Ez az 1960-as években történt, a design és a futurizmus korában.

Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt
Fotó: Madarász Magdolna / LAKASKULTURA.HU

A váz anyaga kovácsoltvas, lapja mázas samott kerámia. Az illesztések finomak, pontosak, a kerámia lap precízen csúszik be a helyére. Érdekes megfigyelni a mérnöki pontosságot, amellyel a három láb ilyen stabilan áll. Mert ugye a három láb sosem billeg, viszont ha nem jól találják el az arányokat, igen könnyen felborul. Ezen a ponton már biztos vagyok benne, hogy nem egy sorozatgyártott, hanem egy egyedileg, esetleg kis szériában készült darabról van szó.

A kerámialapon gyönyörű, kézzel festett mázazás, melynek sötét körei zöld, barna és kék foltokból állnak össze. Mindössze egy rajzolt R. betűjelzés van rajta, amelyből nem derül ki az alkotó.

A kerámia lap kimondottan nagy méret, égetéséhez komoly kemence szükséges. A samott alapanyag színe és minősége teljesen megegyezik a Zsolnay gyárban ebben az időszakban használt alapanyaggal. A vas váz többször lágyított kovácsolás, felületén hengerelt és kalapált díszítésekkel, elképesztő igényességű hegesztésekkel.

A legfontosabb bizonyosság, a mindent felülíró esztétikum
Fotó: Madarász Magdolna / LAKASKULTURA.HU

És bár imádjuk a 20. század második felét, a formatervezés színvonalát, sajnos az itthoni kivitelezés általános minősége jellemzően nem volt kimondottan magas. Nem így ebben az esetben. Minden részlet aprólékosan kidolgozott, átgondolt, megtervezett és precízen kivitelezett. Ilyenkor jön a gyötrő, s esetenként soha meg nem válaszolt kérdés: ki vagy kik készítették ezt a kis csodát? A keramikus kerámiázik, a kovács kovácsol, ez mindjárt két ember. Vajon melyikük ötlete lehetett ez az együttállás?

Feltételezünk, agyalunk, gondolkodunk mindaddig, amíg már nincs több ötlet, addig amíg el nem érkezik az a pillanat, amikor berendezzük. Onnantól nincsenek kételyek és nincsenek kérdőjelek, csak a legfontosabb bizonyosság, a mindent felülíró esztétikum.

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.

Egy tárgy, egy történet: eozinmázas lányarc

Mi, magyarok 200 évre visszamenően számtalan feltalálásnak és felfedezésnek voltunk részesei. Ebből azonban számtalan félreértés adódhat.

Ha csak felsejlik a fémes szín vagy egymás után halljuk a kezdőbetűit, máris örömmel kiáltunk fel: „Zsolnay! Hiszen eozin, nem lehet más!” Pedig bizony lehet!

Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.

 

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.