Az 1940-es évektől kezdődően elterjedtté vált, hogy a szobrászok alkotásaikat nem, vagy nem csak bronzból öntötték ki, hanem műgyantából is. Ennek a jelenségnek a fénykora a 60-as évekre esett, amikor rengeteg kisplasztika készült ebből az anyagból, melyeket aztán bronz patinával vontak be. Ennek praktikus oka, hogy a műgyanta könnyen kezelhető, alkalmas aprólékos és elnagyolt formák kiöntésére, valamint az ára jelentősen alacsonyabb a rézötvözetekénél, így a kereskedelmi forgalomban jóval kedvezőbb összegért lehetett megvásárolni. A Képcsarnok Vállalat és az Iparművészeti Vállalat örömmel látta kínálatában a nagyközönség számára is megfizethető, hozzáférhető műalkotásokat, amelyek ugyanazt a szellemiséget és művészi értéket közvetítették, egy modern, költséghatékony anyag, a műgyanta felhasználásával. Ezen attitűd remek példája a képen látható szobor, Palotai Gyula szobrászművész 1950-es évek végén készült műve.
