Egy tárgy, egy történet: Puritán egyszerűség

Palotai Gyula munkásságára jellemző az egyszerűséggel megjelenített belső mondanivaló, melyet portré művészetében is rendre alkalmazott.

null

Az 1940-es évektől kezdődően elterjedtté vált, hogy a szobrászok alkotásaikat nem, vagy nem csak bronzból öntötték ki, hanem műgyantából is. Ennek a jelenségnek a fénykora a 60-as évekre esett, amikor rengeteg kisplasztika készült ebből az anyagból, melyeket aztán bronz patinával vontak be. Ennek praktikus oka, hogy a műgyanta könnyen kezelhető, alkalmas aprólékos és elnagyolt formák kiöntésére, valamint az ára jelentősen alacsonyabb a rézötvözetekénél, így a kereskedelmi forgalomban jóval kedvezőbb összegért lehetett megvásárolni. A Képcsarnok Vállalat és az Iparművészeti Vállalat örömmel látta kínálatában a nagyközönség számára is megfizethető, hozzáférhető műalkotásokat, amelyek ugyanazt a szellemiséget és művészi értéket közvetítették, egy modern, költséghatékony anyag, a műgyanta felhasználásával. Ezen attitűd remek példája a képen látható szobor, Palotai Gyula szobrászművész 1950-es évek végén készült műve.

Fotó: Madarász Magdolna / LAKASKULTURA.HU

Palotai Gyula

1911-ben látta meg a napvilágot egy szegény angyalföldi családban. Először az Iparművészeti Iskolában, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult, Kisfaludi Stróbl Zsigmond tanítványaként. Tehetséges zenész volt, tanulmányait különféle zenei munkákból finanszírozta. A második világháború előtt és alatt sok időt töltött külföldön, ezen belül Belgiumban, Hollandiában és Norvégiában. A háború után visszatért Magyarországra és 1976-ban bekövetkezett haláláig itthon alkotott. Számos köztéri és középületben álló szobrot készített, és kiállításokon vett részt. Művei közül több megtalálható a Magyar Nemzeti Galériában és a Munkásmozgalmi Múzeumban.

Fotó: Madarász Magdolna / LAKASKULTURA.HU

Nagy hatással volt rá a modern, skandináv formavilág, mely ebben a szoborban is tetten érhető. Stílusa egyértelműen a korszaknak megfelelő szocialista realizmus, egyfajta manír nélküli letisztultsággal ábrázolva. A kerekded nőalak jellegzetes, kemény arcvonásai finom mosolyt rejtenek.

Egyenes nyaka és háta büszkeséget sugároz, fején a dolgozó nő jelképét, fejkendőt visel.

Nem is egy édesanya jut róla eszembe, mint inkább egy bölcsődei dadus, aki a maga finom, távolságtartó kedvességével neveli munkaidőben asszony társai gyermekeit. Öntudatosan viselt asszonysors, a kötelesség és az öröm szerény összefonódása. Palotai Gyula munkásságára jellemző ez az puritán egyszerűséggel megjelenített belső mondanivaló, melyet portré művészetében is rendre alkalmazott. Mindent átfogó és kifejező alkotás, időszakának igazán reprezentatív darabja, az anyagválasztástól a stíluson át a mondanivalóig, egy saját korában népszerű és elismert művész kezei közül. Hamisítatlan és sokatmondó magyar szocreál.

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.