Surányi György károsnak tartja és megszüntetné a fix 3 százalékos lakáscélú és vállalkozói hiteleket. Mint azt a Mandiner Tempó műsorában elmondta, mindez azzal jár, hogy nem kell lehúzniuk a rolót azoknak a vállalkozásoknak, amelyek már versenyképtelenek. (Ez azért is érdekes, mert korábban a baloldali elemzők épp azt kifogásolták, hogy a kormány nem ad támogatott beruházási kölcsönöket.) A tiszás szakértővé lett pénzember a kis- és középvállalkozásokat drogosokhoz hasonlította, akiket csak fokozatosan lehet leszoktatni az anyagról. Nem lesz jó vége, hogy Orbán Viktor jövedelmeket emel, munkahelyeket teremt, építkezik, beruház. Ő inkább adóemeléseket vezetne be, újra kivetné az örökösödési illetéket. Korábban arra figyelmeztetett, a rezsicsökkentés nem neveli a társadalmat. Márpedig a népet nevelni kell. (Ezt mintha már hallottuk volna valamikor…) Surányi legemlékezetesebb attrakció­ja az volt, amikor jegybankelnökként eladta a nemzet aranykészletének zömét (65 tonnából hatvankettőt). Igaz, ez a Horn-korszakban szervesen illeszkedett a haza kiárusításába – jött is a két számjegyűre duzzadt infláció, a munkanélküliség, majd a „megoldás”, a megmentőt alakító IMF. (Megjegyzem, még Gyurcsány Ferenc se volt nagy véleménnyel az „aranyemberről”: „Odajön Surányi Gyuri barátunk, hogy ő neki megvan, hogy hogyan kell átalakítani úgy a minimálbér adómentességét. Kiderül, hogy minden nagyon jó, csak azt nem tudja, hogy létezik az adójóváírás intézménye. Mikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány.”)

Jók ezek a leharcolt figurákkal készített beszélgetések, megtudjuk, kik azok, akiknek újbóli szereplésétől a Jóisten mentse meg a nemzetet.