A nemzetközi trendeket követő kerttervezők és kertész szakemberek hazánkban az új évezred elején kezdték el népszerűsíteni ezeket a hálás növényeket, az itthoni évelőkertészetek felfutásának köszönhetően pedig mára rohamosan kibővült, illetve könnyebben elérhetővé vált a faj- és fajtaválaszték – olvasható a lakáskultúra.hu cikkében.
Melyik fajtát hova?
Magánkertekben az egyik leggyakoribb csoport a csenkeszeké. A kis növésű deres csenkesz (festuca pallens) és medvecsenkesz (f. gautieri) ültetésénél két dologra kell ügyelni: meleg, napsütéses helyre kerüljenek, ahol legalább napi 6-8 órán át éri őket a nap, illetve a talajuk legyen laza, homokos-morzsalékos, jó vízáteresztő képességű. Agyagos, kötött talaj esetén pusztulásra vannak ítélve, mert a tövük rövid távon kirohad, és legfeljebb a következő nyarat élik meg.
A díszfüvek említésekor a legtöbb ember a pampafűre, a parkok és magánkertek egyik legszebb évelő díszére gondol. Az őszre fehér vagy rózsaszín bugavirágzatot nevelő, akár 3 m magasságot is elérő óriás pampa füvet (cortaderia selloana) azonban gyakran összekeverik valamelyik virágosnáddal. Utóbbi szintén nagyra nő, de világosbarna szálas bugavirágzata sokkal jelentéktelenebb.
A két fajt fiatal korukban, virágzatuk nélkül is könnyen megkülönböztethetjük egymástól, ha tudjuk, hogy a valódi pampafű levelének széle fogas-szúrós, beleakad a ruhánkba és könnyen elvághatjuk vele az ujjunkat, míg a virágosnád érdes levele legfeljebb horzsolást okoz a bőrön.
Akár balkonra is…
A kertkép frissítésére minden évszakban jó megoldást kínálnak a díszfüvek. Edényes példányokat szoliterként is elhelyezhetünk a kertben vagy a teraszon, hogy kecsesen hajladozzanak a szélben, és ezüstösen csillogjanak a zúzmarás reggeleken.
Szakértő tanácsa
Ha érdekli, mit javasol Kiss Gábor tájépítészmérnök, olvassa el a teljes cikket a Lakáskultúra oldalán!
