Kánikula idején: ne engedjük szökni a talaj nedvességét
Hazánkban is egyre nagyobb divat a mulcsozás, és nem csupán a díszkertekben, a konyhakertekben is. Általában fenyőkéreggel, ágnyesedékkel szokták a talajt takarni a növények alatt, ami egyrészt mutatós és javítja a talaj minőségét, de emellett nem engedi elszökni, megőrzi a talaj nedvességét kánikula idején. Például a fenyőkéreg biztosítja, hogy savanyú legyen a talaj (ezt különösen az áfonya igényli), de a szalmával, szénával mulcsozott talaj is egy idő után gazdagabb lesz tápanyagokban.
Emellett a takarás a vizet sem engedi elpárologni; több hobbikertész számolt be róla, hogy még a mostani hőségben is elég három-négynaponta meglocsolni a növényeket, hiszen ennyi ideig nedves maradt a takarás alatt a talaj.
Széna, szalma, ágapríték
Többféle mulcsot választhatunk, a növények alatt lévő talaj takarásához: a fűnyírás utáni nyesedék, ősszel a hullott lomb (fontos, hogy a diófáét nem szabad felhasználni), forgács egy közeli asztalosüzemből, fakéreg – de a legtöbbször a szénát és a szalmát használják a kertekben.
Több helyen is lehet kapni akár körbálás, akár kis, kockabálás szalmát, ami a konyhakertbe terítve megőrzi a talaj nedvességét. Emellett még egy haszna van: kevésbé melegszik fel a talaj. Míg a mulcsmentes területeken ilyen hőségben akár 30-35 Celsius fokos is lehet a növények alatt a föld, a mulcsozott területeken nem megy 20 Celsius fok fölé. A kíméletes talajhőmérsékletből pedig egyenesen következik, hogy az oda ültetett és féltett növény nem szárad ki, egészsége sokkal hosszabban megmarad.
Az eredeti cikk ITT olvasható.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)
