A második világháború idején, amikor Olaszországban is hiánycikk lett a kakaó és elszegényedtek az emberek, Alba városában Pietro Ferrero pék azon törte a fejét, hogyan tudna gazdaságosan csokoládékrémet készíteni. 1944-ben kitalálta, hogy a drága kakaót részben kiváltja a Piemontban nagy mennyiségben rendelkezésre álló mogyoróval, és spórolós ötletéből megszületett a Nutella őse, a mogyorókrém.
Fotó: FLICKR
1946-ban Ferrero a feleségével családi vállalkozást alapított, és az átalakított pékségben megkezdte az általa kreált újdonság gyártását. A terméknek a piemonti karnevál közismert figurája, Giandujot után a Pasta Gianduja nevet adta. (A mellényt viselő hasas alak a sztaniolcsomagoláson és a korabeli reklámokban is látható volt.) A hosszúkás tömb formájú, darabos mogyorót tartalmazó pastát az állaga miatt nem lehetett kenni, ezért az anyukák szeletekre vágva szendvicset csináltak vele a gyerekeknek, akik általában befalták az édességet, és meghagyták a kenyeret.
Miután Pietrónak növényi olaj hozzáadásával sikerült lágyabb állagot elérni, a cég 1951-ben piacra dobta a Nutella előfutárának tekinthető Supercrema Gianduját. Ezt már üvegben forgalmazták, és a kenhetősége mellett viszonylagos olcsósága is hozzájárult a népszerűségéhez. (Egy kiló csokoládé hatszor annyiba került, mint egy kiló Supercrema. Volt idő, amikor az élelmiszerboltokban lehetett „bekenést” kérni: ha egy gyerek vitt magával egy szelet kenyeret, akkor a pénztáros némi apróért megkente neki.)
Fotó: FLICKR
Pietro halála után fia, Michele Ferrero vette át a cég irányítását. Az összetevők arányának módosításával tökéletesítette az apja receptjét, levédette a terméket és a mogyoró jelentésű angol nut szóhoz illesztett olaszos végződéssel megalkotta a jól csengő Nutella márkanevet. A megújított mogyorókrémet 1964. április 20-án kezdték el gyártani, május 18-án rakták ki az üzletek polcaira, és 1965 óta töltik a Michele által megálmodott ikonikus üvegbe.
Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.
