– A viseletrestaurálást sorolom a kedvenc feladataim közé, ezért örömmel kezdtem neki az egykori makói középparaszt, polgárlány talán esküvőre készült selyemruhájának a restaurálásához – mondta el a Délmagyarnak Katkóné Bagi Éva textilrestaurátor.
– A viseletrestaurálást sorolom a kedvenc feladataim közé, ezért örömmel kezdtem neki az egykori makói középparaszt, polgárlány talán esküvőre készült selyemruhájának a restaurálásához – mondta el a Délmagyarnak Katkóné Bagi Éva textilrestaurátor.
Hozzátette, a több mint százéves ruhát tulajdonosa kellően megkopott, szakadt állapotban, szekrényében őrizgette, majd pár generáció múltán a múzeumban kötött ki.
– Csaknem negyven darab „testhönállónk” van több korszakból, elnevezésük a szabásuk vonalára utal.
A restaurált darab 1889 körül készült. Langó Mártonné Szigeti Katalin menyasszonyi viselete volt, akkoriban színes viseletben vezették oltár elé a menyasszonyokat.
Ugyanilyen színű anyagból készülhetett a fiatalasszony szoknyája, és valószínűleg színben vele harmonizáló kötény tartozott hozzá – sorolta lapunknak Szikszai Zsuzsanna, a József Attila Múzeum igazgatója. Hangsúlyozta, szemmel láthatóan kicsi méretű ez a „testhönálló”, a századfordulón 16 évesen mentek férjhez a lányok, negyvenévesen már öregasszonynak számítottak.
– A fölsőrész téglavörös taftselyemből készült, ez egy rendkívül tetszetős, de sajnos nem időtálló, sérülékeny textília. A selyemszövés során a láncfonalak közé kötegelve szövik a sodratlan selyemszálakat, a tafthatás érdekében pedig fémsókkal kezelik, így kapnak a szövetek ropogósan kemény, fényes felületet.
A kiképzésből következik, hogy idővel, különösen, ha száraz levegőjű helyen tárolódnak, a selyemszálak porrá válva hullnak ki a szövetből.
A mi esetünkben is ez a folyamat játszódott le – hangsúlyozta Katkóné Bagi Éva.
– Hernyóselyem alátámasztóval és a halasi csipkéhez használt lenből gyártott finom vékonyságú cérnával dolgoztam, azért, hogy a fölsőrész könnyedségét megőrizzük alátámasztás után is, amely ezután elbírja majd a saját és a vászonbélés súlyát. Miután a szabásmintát levettem, medencében kifektetve, desztillált vizes tisztításnak vetettem alá. Formára szárítás után rádolgoztam az előzőleg hasonló színűre festett alátámasztó anyagra, és a szükséges helyeken varrásos lefogóöltésekkel építettem össze a darabokat. Végül kézi öltésekkel alakítottam ki a végső formát – tette hozzá.
Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.
A kultikus szegedi papucs újratervezésére írtak ki pályázatot
A szegedi papucs újragondolására írtak ki pályázatot, amelyre bárki beadhatja a mai kor elvárásainak megfelelő, hordható lábbeli terveit. A legjobb alkotásokból a szegedi Szent-Györgyi Albert Agórában nyílik júniusban kiállítás – tájékoztatták a szervezők az MTI-t.
Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.