Pilóta akart lenni a nagykanizsai Móritz István, most makettek révén viszi tovább álmát

Móritz István gyermekkora óta készít repülőgépmaketteket édesapja, Móritz István Béla nyugalmazott honvéd alezredes hatására. Az évek alatt figyelme a harci repülőgépek felé fordult.

null

Fiat bombázó, F15-ös vadászbombázó, Szuhoj nehéz elfogó vadászrepülőgép, Mi-8 közepes szállítóhelikopter és a legendás Boeing 747 Jumbo Jet – számos légijárműgyártó legendás típusának hű mását őrzi otthonában Móritz István. Első makettkészletét, melyből neki kellett összeállítania a miniatűr repülőgépet, édesapjától kapta 12 éves korában – olvasható a Zala megyei hírportálon, a zaol.hu-n.

Móritz István a repülőmakettek szerelmese
Fotó: Szakony Attila

Azóta – immár 56 éve – nem tud és nem is akar szabadulni nagy türelmet és precizitást igénylő szenvedélyétől.

– Karácsonyra kaptam aputól egy AN–2-es makettkészletet, amit még ő összerakott nekem, hogy megmutassa, hogyan kell – bocsátotta előre Móritz István, aki lakótelepi lakásában fogadott minket. – Az egy NDK-s gyártású makett volt, sima ezüst színezéssel, keletnémet matricákkal, kocka alakú ablakokkal. Körülbelül 20 évvel ezelőtt úgy gondoltam, hogy „magyarosítom”, hiszen nálunk is repültek ilyen gépek, ma leginkább a légi permetezéshez használják ezeket. Darabokra szedtem, a törzset kivágtam lombfűrésszel, majd átalakítottam az ajtókat és az ablakokat, továbbá pilótákat is ültettem bele. De még ez sem a végleges, tovább szeretném majd fejleszteni.

A vegyészmérnök végzettségű férfi elmesélte: annyira megtetszett neki a makettkészítés, hogy általános iskolásként szabadidejében csak ezzel foglalkozott.

– Akkor nagyon boldoggá tett, hogy össze tudtam állítani a legcsodálatosabb „gépeket”, és hogy ilyen aprócska (néha nagyobb) csodák kerültek ki a kezeim közül – magyarázta Móritz István. – Aztán ahogy múlt az idő, rájöttem, hogy van ennek a szép hobbinak hátulütője is: a por nagyon szereti a maketteket. Valamiért vonzódik hozzájuk, s ha nem figyelünk oda, nemcsak belepi a felületeket, hanem idővel letörölhetetlenül beléjük is evődik. Ezért a takarítás sarkalatos pont. Időközönként ecsettel leporolom őket, s különösen nagy figyelmet kell fordítani az utasszállítókra, mert azokat nem tudom eltenni üveges szekrénybe, hiszen nincs akkora méretű, amiben elférnének. Ezért ezeket kénytelen vagyok a szekrény tetején tárolni – s esetükben bizony, gyakrabban kell kézbe venni a porolót…

Móritz István azt is felidézte: mostani nagykanizsai szerkesztőségünk helyén nagyon sokáig sport-játék bolt működött, és a kirakatban mindig kint voltak a legújabb makettek. Ő pedig nem tudott elmenni úgy mellette, hogy ne gyönyörködjön a kínálatban.

– Kaptam a szüleimtől mindennap pénzt (40 fillért) tízóraira, amit én természetesen összegyűjtöttem, és így mindig tudtam vásárolni magamnak egy-egy izgalmas makettkészletet – mesélte. – Akkoriban átlagosan 30-40 forintba került darabja – ma több ezerért tudok venni, óriási a kínálat az interneten. Leginkább repülőket készítek, mert ez a téma nagyon érdekel. Eredetileg pilóta szerettem volna lenni, de sajnos kiderült, hogy az egyik szemem rosszabb és ez összetörte az álmaim, mert kizáró ok.

A férfi elárulta: vezetett már repülőgép-szimulátort és repült igaziból is, de legnagyobb bánatára csak utasként.

– Nekem már „csak” a makettkészítés marad – zárta mondandóját Móritz István. – De ha már ez a helyzet, megpróbálom ebből kihozni a legtöbbet.

Az AVIA B–534-es története

Móritz István indult az április 23. és 26. között megrendezett 3. Hétvégi Online Makett Versenyen. Ezen mindenki „szűz”, még nem összeállított makettel vehetett részt, amit két nap alatt kellett elkészíteni. István egy AVIA B–534 makettel nevezett, a típusból csupán egyetlenegy szolgált a Magyar Királyi Légierőben. A repülőgép magyarországi története 1939. március 24-én kezdődött, amikor Szobráncnál heves összetűzések voltak a szlovák és magyar erők között. Egy magyar tankoszlopot támadó Letov-köteléket Avia B–534-es vadászok kísértek. A magyar Fiat Cr–32-es vadászok alaposan megtizedelték a támadókat. Jozef Zachar Aviája is találatot kapott, de sikeres kényszerleszállást hajtott végre magyar területen. A pilótát elfogták, gépét javítás után Ungvárra, majd Budapestre szállították. Az akkor szabványos barna-zöld-szürke álcázószínekkel, valamint a G.192 lajstrommal látták el. Így került a Magyar Királyi Légierő állományába a gép.

Az eredeti cikket és még több képet IDE KATTINTVA talál.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.