Vízityúk falatozik a Hernádon

Az Aggteleki Nemzeti Park munkatársai észlelték, hogy a Hernád folyóra is visszatért a telelésből a vízityúk.

null

A felvételen látható nászruhás vízityúk példány a Gibárti duzzasztó feletti szakaszon először átúszik a folyón, majd a túlparton kiszállva a víztükörig lehajló fűzhajtások rügyeit csipegeti, végül elrejtőzik a nádasban.

A vízityúk április és október között figyelhető meg, de enyhe teleken egyre több egyed el sem vonul hazánkból. Ilyenkor a be nem fagyó vizeken vészelik át a hideg napokat. Alapvetően vízi rovarokat, puhatestűeket, férgeket fogyaszt, de növényi táplálékot is eszik. Az idei tavasz hideg napjain kevés rovar mozog, ami megnehezíti a rovarevő madárfajok zsákmányhoz jutását. A vízityúk az előző évi avas nádasban építi fészkét különböző növényi anyagokból.

A vízityúk Magyarországon gyakori fészkelő, főként a növényekkel benőtt vizeket kedveli
Fotó: FLICKR

Évente kétszer költ, 7-10 tojást rak, a tojások 3 hét kotlás után kelnek ki. A fiókák „félfészekhagyók”, ami azt jelenti, hogy eleinte a szülők a fészekben etetik, majd a réce és tyúkfélékhez hasonlóan a fészket elhagyva, a szülőket követve táplálkoznak úgy 3 hetes korban, 5 hetesen már teljesen önálló.

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.

Borsod Abaúj-Zemplén megye a parlagi sasok paradicsoma

Az Országos Sasszinkron idei eredményei alapján Borsod Abaúj-Zemplén megye vonzó élőhely a ragadozó madarak számára – írja a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei hírportál, a boon.hu.

Tizennyolcadik alkalommal szervezte meg idén januárban a hazánkban telelő sasok éves számlálását a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), nemzeti parkokkal és civil természetvédelmi szervezetekkel együttműködve. Negyedik éve, hogy a környező országok szakemberei is csatlakoznak egy uniós projekt részeként, így az egész Kárpát-medencét átfogó, úgynevezett Pannon-régiós Sasleltár készülhet – írja közleményében az MME.

A ragadozó madarak kedvelik Borsod Abaúj-Zemplén megye hegyeit

Mivel 690 madártani szakember egyidejűleg, szinkronban végezte a megfigyeléseket, ezért nevezték el az eseményt sasszinkronnak. Szinte valamennyi jelentős sastelelőhelyet felmértek 2,5 négyzetkilométerenként távcsöves megfigyeléssel.

Az ország területét felosztó rácsháló 21 600 négyzetkilométert fedett le, ami a sasszinkronok történetének a legmagasabb értéke. Az országos állomány jelentős részét: 1025-1076 rétisast és 550-578 parlagi sast vettek számba a kutatók – 5 szirti sast és 4 fekete sast, valamint további 13 ragadozómadár-faj mintegy 19 ezer példányát is megfigyelték.

Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.

 

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.