Vízityúk falatozik a Hernádon

A felvételen látható nászruhás vízityúk példány a Gibárti duzzasztó feletti szakaszon először átúszik a folyón, majd a túlparton kiszállva a víztükörig lehajló fűzhajtások rügyeit csipegeti, végül elrejtőzik a nádasban.

A vízityúk április és október között figyelhető meg, de enyhe teleken egyre több egyed el sem vonul hazánkból. Ilyenkor a be nem fagyó vizeken vészelik át a hideg napokat. Alapvetően vízi rovarokat, puhatestűeket, férgeket fogyaszt, de növényi táplálékot is eszik. Az idei tavasz hideg napjain kevés rovar mozog, ami megnehezíti a rovarevő madárfajok zsákmányhoz jutását. A vízityúk az előző évi avas nádasban építi fészkét különböző növényi anyagokból.

A vízityúk Magyarországon gyakori fészkelő, főként a növényekkel benőtt vizeket kedveli
Fotó: FLICKR

Évente kétszer költ, 7-10 tojást rak, a tojások 3 hét kotlás után kelnek ki. A fiókák „félfészekhagyók”, ami azt jelenti, hogy eleinte a szülők a fészekben etetik, majd a réce és tyúkfélékhez hasonlóan a fészket elhagyva, a szülőket követve táplálkoznak úgy 3 hetes korban, 5 hetesen már teljesen önálló.

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.

Borsod Abaúj-Zemplén megye a parlagi sasok paradicsoma

Az Országos Sasszinkron idei eredményei alapján Borsod Abaúj-Zemplén megye vonzó élőhely a ragadozó madarak számára – írja a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei hírportál, a boon.hu.

Tizennyolcadik alkalommal szervezte meg idén januárban a hazánkban telelő sasok éves számlálását a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), nemzeti parkokkal és civil természetvédelmi szervezetekkel együttműködve. Negyedik éve, hogy a környező országok szakemberei is csatlakoznak egy uniós projekt részeként, így az egész Kárpát-medencét átfogó, úgynevezett Pannon-régiós Sasleltár készülhet – írja közleményében az MME.

A ragadozó madarak kedvelik Borsod Abaúj-Zemplén megye hegyeit

Mivel 690 madártani szakember egyidejűleg, szinkronban végezte a megfigyeléseket, ezért nevezték el az eseményt sasszinkronnak. Szinte valamennyi jelentős sastelelőhelyet felmértek 2,5 négyzetkilométerenként távcsöves megfigyeléssel.

Az ország területét felosztó rácsháló 21 600 négyzetkilométert fedett le, ami a sasszinkronok történetének a legmagasabb értéke. Az országos állomány jelentős részét: 1025-1076 rétisast és 550-578 parlagi sast vettek számba a kutatók – 5 szirti sast és 4 fekete sast, valamint további 13 ragadozómadár-faj mintegy 19 ezer példányát is megfigyelték.

Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.