– Két hét késésben voltunk a vetéssel, így a betakarítást is csak múlt héten tudtuk elkezdeni – hallottuk Vágfalvi Gábortól, aki egy gazdálkodó társával fogott össze: próbaképpen fél hektárnyi gondozatlan rétet tettek rendbe és fogtak művelésbe egy zártkerti területen. Felnézve a kőszegi hegy látszik. A tulajdonosok szerint ilyen magasan – 350 méterrel a tengerszint felett – rajtuk kívül senki nem termel kukoricát.
– Normál esetben a kukoricát évjárattól függően április első dekádjától május közepéig vetik, de az idén minden termelő megcsúszott a tavaszi hidegek miatt. Nagyon száraz talajba került a vetés május végén, és egy hónapig nem esett eső a növényre. Öntöztünk, hogy kikeljen: éjszaka ment a locsoló májusban, júniusban. Védekeznünk kellett a rovarkártevők ellen is. Vetéskor a talajlakó drótférgek, pajorok, a kelőfélben lévő állományban a barkók ellen.
A kukorica egyik ellensége az USA-ból behurcolt kukoricabogár, ami lerágja a bibét. A másik a gyapottok-bagolylepke: a bajusz felől rágják a kifejlett szemeket. A hőmérséklet és a talaj sem volt ideális, ehhez képest a végeredmény nem túl rossz – nevet Gábor. És tényleg: egy korábban és egy később érő fajtát vetettek. Mind a kettő egészséges, az egyik ráadásul óriási – 24 centiméteres – csövű és szuper édes, ahogy a fajtaleírás is jellemzi.
Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.
Borítókép: Dési Jánosnak és feleségének, Mariannak Vágfalvi Simon nyújtja a csöveket. A házaspár másnapra vendégeket várt, nekik vittek kukoricát. Elöl Gyarmati Ella „kóstol”: szinte nyersen lehet fogyasztani a magas cukortartalmú csemegét. Fotó: VEOL.HU - MEDIAWORKS/Szendi Péter
