Nemcsak Zalakomár, hanem az egész térség értékes és különleges színfoltja a népzenei csoport. Tagjai fő hivatásuknak a Péczely Attila népzenegyűjtő által Zalakomárban és a környező településeken gyűjtött népdalok, valamint a hagyományos kiskomáromi népviselet (különösen az úrnapi viselet) megőrzését és az utánunk jövőknek történő továbbadását tekintik – olvasható a Zala megyei hírportál, a zaol.hu cikkében.
– 1996-ban egy iskolai pályázat kapcsán került össze újra volt énektanárunk, Németh Lászlóné Lendvai Mária hívására az a csapat, amely korábban, általános iskolai tanulmányai során már zenélt és énekelt együtt – idézte fel a kezdeteket Nagy Jolán, a csoport alapító tagja, mostani vezetője. – Marika sokunkat megtanított anno citerázni, s amikor a régi citerazenekar idős tagjai abbahagyták, minket, fiatalokat hívott meg. Aztán jött a továbbtanulás, szétrebbentünk, s hosszú évekig már nem is álltunk újra össze. Csak akkor, amikor egy pályázat okán ezt kérte tőlünk volt tanárunk – mi pedig a nagyra nőtt szünet után annyira jól éreztük magunkat újra együtt, hogy úgy döntöttünk, folytatjuk.
2002-ben kitaláltuk, hogy ne pusztán hagyományőrző csoportként határozzuk meg magunkat, hanem legyen saját nevünk. Így került a látóterünkbe Péczely Attila népzenekutató, akinek családi kötődése volt településünkhöz. Kodály Zoltánnal dolgozott együtt, és olyan műdalokat gyűjtött a faluban, mint például a „Hol jártál az éjjel, cinegemadár?”, a „Csíp, csíp, csóka”, vagy a „Pásztorok, keljünk fel”. Megjegyzem, nem volt egyszerű a névfelvétel, sokakkal kellett egyeztetnünk róla s engedélyeztetni a családdal is. A leszármazottak közül különösen sokat köszönhetünk egyik fiának, Péczely Péternek, akinek a támogatását évek óta élvezzük – eljött, és velünk ünnepelt a 25. évfordulón is.
Nagy Jolán azt mondta: a régi csapatból hatan máig tagjai a Péczely Attila Népzenei Csoportnak, a többiek később csatlakoztak, többen közülük citerás tanítványai. A csoport fejlődését pályázati sikerek is segítik.
– A Csoóri-program segítségével tudtunk citerákat vásárolni, készíttethettünk cipőket, vehettünk ruhaanyagot, amiből a tagok varrták meg az autentikus kiskomáromi népviseletet, a gyönyörű gyöngyös neccet pedig ifjú tagunk, Téczely Krisztián készítette – magyarázta Nagy Jolán. – Hívhattunk énektanárt is. Ami a repertoárunkat illeti: gerincét a kiskomáromi népdalok és dalcsokrok alkotják, ehhez jön még a Péczely Attila által a térségben gyűjtött 80 népdal, amihez Péczely Péter is sok háttéranyagot bocsátott a rendelkezésünkre. Most ezek betanulásán dolgozunk ezerrel. Ezeken kívül természetesen, egyházi énekeket, nótákat is tartalmaz a repertoárunk, illetve a szintén zalakomári születésű Riersch Zoltán költő verseit is megzenésítettük. S habár 50-60 év a csapat átlagéletkora, reméljük, hogy még sokáig tudunk együtt dalolni és citerázni. Persze nem haragszunk meg, ha jelentkeznek a sorainkba fiatalok.
