Édesapja tanító, majd iskolaigazgató volt. Zoltán az öt gyermek között másodikként látta meg a napvilágot 1892. január 2-án Hatvanban – írja a Heves megyei hírportál, a heol.hu.
Érettségi után, 1909-ben Rómába ment továbbtanulni. 1912. július 20-án filozófiai doktorátust, 1913-ban teológiai diplomát szerzett. Az első világháború miatt kényszerből egy ideig Innsbruckban is tanult; itt szentelte pappá 1915. október 28-án Franz Egger brixeni herceg-püspök.
Magyarországra történő visszatérése után először Komáromba nevezték ki káplánnak, néhány hónap múltán azonban Esztergomba hívták, ahol a prímási kancellárián bíztak rá egyre fontosabb feladatköröket. 1917. március 2-án a kardinális érseki levéltárossá és szertartóvá nevezte ki. 1926. január 30-án hercegprímási és érseki titkár, majd 1931-ben a főkáptalan tagja, nógrádi és honti főesperes, később a káptalan helynöke lett. Serédi Jusztinián bíboros 1929. július 6-án az „érseki ház önálló és felelős vezetőjévè” nevezte ki. 1930 és 1936 között irodaigazgató volt.
Élete során jelentős egyházjogi tevékenységet folytatott: ebben a témában könyvet írt és tanított is, többek között az egri Érseki Jogakadémián és a Pázmány Péter Tudományegyetem Teológiai Karán.
Serédi Jusztinián 1945-ben bekövetkezett halála után Mindszenty József lett az új esztergomi bíboros érsek, aki Meszlényi Zoltánt minden hivatalában megerősítette. Amikor az állambiztonsági szervek a hercegprímást 1948. december 26-án letartóztatták, majd koncepciós perben elítélték, az egyházmegyei ügyeit Drahos János kanonok, esztergomi általános érseki helynök vette kézbe, aki azonban 1950-ben elhunyt. Ezután Meszlényi lett az esztergomi érseki helynök, mivel a káptalan nem volt hajlandó megválasztani az állam által támogatott Beresztóczy Miklóst.
Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.
