A fényírdát a nyolcvanas években zárták be, ezt követően az is felmerült, hogy az ópusztaszeri emlékparkban építik fel újra. Hosszas küzdelem után Rózsa Gábor, a város legendás muzeológusa vezetésével sikerült a helyet megmenteni, ami mára felújítva várja a látogatókat: a műteremben a régi idők fotótörténelmének megismerésén túl magunk is modellt ülhetünk egy korabeli technikával készülő fotóhoz - olvasható a Délmagyar cikkében.
Manapság szinte percenként több fotó készül, mint az elmúlt ötven évben összesen, a technika fejlődésének köszönhetően minden szükséges eszköz elfér a farzsebünkben. Bő száz éve még jóval nagyobb kihívás volt egy pillanatot megörökíteni: a bonyolult felszerelés mellett egy jó adottságokkal rendelkező műterem is fontos volt. Szentesen 1905-ben nyílt meg Fridrich János fényírdája, az Atelier, ami nyolcvan éven keresztül volt eredeti funkciójában Szentes város meghatározó fényképészeti műhelye.
Ma a Koszta József Múzeum ipartörténeti bemutatóhelyeként működik az ország egyetlen vidéki fényírdája, ahol korhű környezetben láthatók Fridrich János és lányai, illetve más szentesi fotográfusok felvételei, műszerei, eszközei és szerszámai.
Fridrich és a fény
Mint annyi más fényképész a fotózás hőskorában, Fridrich János is a festészeten keresztül jutott el a fényképezéshez. 1893-ban került Szentesre, ahol Herzl (Hegedűs) Vilmos fényképészmester alkalmazta operatőrként és retusőrként. Saját üvegtetős műtermének felépítéséhez 1904-ben kezdett hozzá a főtér közelében, a „Görög bérház” eredetileg zárt udvarán, ahová a rákövetkező évben költözött át, miután önállósította magát.
Mint Tímár Ferenc helytörténész „Helytörténeti értékű üvegnegatívok Szentesen” című munkájában írja, Fridrich János kiváló minőségű zsáner- és csoportképeket készített üvegaknás fényudvaros műhelyben a villanyvilágítás kezdete előtt.Laboratóriuma is az udvarról tükörrel „belőtt”, ablakában óriási kondenzorlencsékkel párhuzamosított fénynyalábbal működött. Alapszerszáma egy 90 centiméter képátmérőjű egyedi készítésű álló fakamera és egy szintén fából épített fali faprojektor volt.Konform, cserélhető lencséivel a felvételi fényutat minden torzítás nélkül rekonstruálhatta a nagyítás munkamenetéhez is.
Művészklub a műteremben
A fényírda hamarosan a helyi művészélet központja is lett, a műteremben rendszeresen találkoztak a város művészei, amatőr festői és más jelese alakjai. Koszta József és Lakos János Pál festőművészeknek amolyan házi fényképésze volt – írja Tímár Ferenc –, de megfordult itt Rudnay Gyula, a kecskeméti Révész Imre és a vásárhelyi festők közül Tornyai János és Endre Béla is.
Szentesen szinte kizárólag Fridrich foglalkozott műtárgyak közvetítésével, képzőművészeti menedzseléssel, emellett jelentős szerepe volt a helyi szobrászok, Koncz Antal és Örkényi Strasszer István munkáinak megismertetésében is.
A lányok viszik tovább
Miután a fotográfus megsebesült az első világháborúban, a család is kivette a részét a fényírda működéséből, hosszú gyógyulása idején a műtermet felesége, Schulcz Ida vezette.
Az 1905-ös állapotokat állították vissza olyan körülményeket teremtve, hogy megismerhető legyen a régi idők fotótechnikája.
Leányai, Erzsébet, Katalin és Ida szintén kitanulták szüleik mesterségét, tanulóként és segédként pedig Bartusné Pataki Margit, Berényi Dusi, Békefi Károly, Dékány Teréz, Gyarmati Eszter, Homokiné Zsoldos Zsuzsanna és Koncz Antal fordultak meg a műteremben.
Fridrich János halála után 1959-től iparát legidősebb leánya, Massányiné Fridrich Erzsébet vette át, aki két és fél évtizeden át, 1985-ig működtette a műtermet az eredeti funkciójában.
A Fényírda megmentése
Ezt követően a műterem bezárt, az évek során rozzanttá vált épület sorsa pedig kis híján megpecsételődött, de helyi kezdeményezésre két évvel később ipartörténeti emlékhellyé nyilvánították. A család 1989-ben a Csongrád Megyei Közgyűlésnek adományozta a helyet, de a felújítása elmaradt, így az állaga folyamatosan tovább romlott.
Az is felmerült, hogy a szentesi tanyához vagy a Szentes-Dónáti szélmalomhoz hasonlóan Ópusztaszerre való telepítik. Helyben megőrzése mellett Rózsa Gábor múzeológus kardoskodott, törekvését a jeles városvédő, Ráday Mihály is támogatta.
A teljes cikk ide kattintva olvasható tovább.
Fotók: Majzik Attila
