A harminc éve Föld körüli pályán működő Hubble űrtávcső húsz év különbséggel fényképezte le a Hen 3-1357 ködöt, népszerűbb nevén a Stingray Nebula csillagködöt. Ez a köd a Földtől 18 260 fényévnyi távolságra van – írja a bama.hu. Igazi ritkaság, ami a Hubble képén nyomon követhető: az öregedő, pusztuló csillag körüli „gázköpeny” szokatlanul gyorsan halványul.
Fotó: NASA
A bal oldali képet még 1996 márciusában, a jobb oldalit pedig 2016-ban készítette a Hubble.
Mint kivételesen jól követhető, az 1996-os állapothoz képest a köd drasztikusan halványult, hullámos élei eltűntek.
– Ez a látvány nagyon, nagyon drámai és furcsa – mondta Martín A. Guerrero, a spanyolországi Granadában működő Astrofísica de Andalucía Intézet munkatársa.
– Tanúi lehetünk csillagköd szinte valós időben zajló átalakulásának. Korábban még nem láttuk ezt olyan tisztán, mint amit a mostani nézet nyújt.
Kutatók szemmel soha nem tapasztalt változásokat fedeznek fel az izzó nitrogén, hidrogén és oxigén által kibocsátott fényben, amelyet
a köd közepén haldokló csillag robbantott ki.
Különösen az oxigén-kibocsátás fényereje csökkent, csaknem ezredére 1996 és 2016 között – írja a NASA.
– Ködök változását láttuk már korábban is – közölte Bruce Balick, a Washingtoni Egyetem kutatásvezetője. „De az eddigiekben azt láttuk, hogy a köd általában megnő. Most, meglepetésünkre csökken a mérete, az egykor fényes belső elliptikus gyűrűje pedig elhalványul.
Az űrtávcső azt mutatja, hogy a központi csillag – a SAO 244567 – tágul, hőmérséklete esik és kevésbé sugárzik.
A Stingray-köd közepén álló SAO 244567 önmagában is különleges csillag.
Az 1971 és 2002 közötti megfigyelések azt mutatták, hogy a csillag hőmérséklete úgymond az egekbe szökik, több mint tízszer melegebb, mint a mi Napunk felszíne.
A teljes cikk ITT olvasható el.
