A tihanyi bencés rendet I. András király alapította 1055-ben és az ő nevét viseli a likőr, míg párja, az alapító király felesége, Anasztázia királyné levendulás likőrje. Ez egy 35 %-os alkoholtartalommal rendelkező, nevéhez hűen kicsit nőiesebb gyógynövénykeverék, amelyben kifejezetten domináns a levendula íz. A recept alapján egy főváros melletti szeszfőzőben készítik el a királyi nedűket.

Fotó: Dezslik Magdolna
Természetesen tobzódhatunk az apátság szörpjeiben is, amelyből van levendulaszörp és egy mentás citromfű szörp, amelynek könnyed íze kifejezetten frissítően hat testre és lélekre egyaránt. Ezek szintén az apátság területén terő növényekből készülnek, a szerzetesek szüretelik, és az apátság konyháján készítik el, majd palackozzák a vendégek számára.
A szerzetesek részt vesznek a levendulaföld gondozásában is, a szüretelésben, betakarításban, a gyógynövények szárításában, a szörp főzésében és palackozásban, címkézésben – vagyis valóban két kezük munkájnak gyümölcsét élvezhetjük ezekben az isteni finomságokban. Túlzásról szó sincs: a levendulás sör például nagyon érdekes ízvilágot teremt, ami egy fáradt nap után este kifejezetten jólesik. Ugyanígy a szörpök bármelyikét kortyolgatva úgy érezzük, megnyugszanak rohanó idegeink. Az illóolajok áldásos hatásáról nem is beszélve, ami szintén szélesíti az apátsági termékek skáláját.

Fotó: Dezslik Magdolna
Megkérdeztem András testvért, neki melyik a kedvence. Széles mosollyal mutatta be az egyetlen nem folyékony csemegét.
— Az én személyes kedvencem az, amiről még nem beszéltük, ez pedig az Apátsági bonbon, amibe a királykeserű likőrt raktuk, vagyis ez egy likőrrel töltött trüffel bonbon. Én ezt szeretem a legjobban.
A hozzávalótól függetlenül ez a bonbon egyáltalán nem keserű, hanem egyszerűen olyan finom, hogy a kóstoló során a likeBalaton kollegái között komoly harcok folytak az utolsó falatért.
















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!