Az elmúlt két évtized boncolásai azonban nem támasztották alá ezt a teóriát, ugyanis az infarktusban elhunytak nagyobb részénél nem találtak ilyen előrehaladott szűkületeket.
A mai tudás szerint inkább az történik, hogy a koleszterinből és mészből álló lerakódások (plakkok) különböző hatásokra, például vérnyomás emelkedésre megrepednek, felszabadulnak, és a rájuk rakódó vérlemezkékkel egy vérrögöt alkotnak, amely elzárja az eret egy ponton. Tulajdonképpen ugyanaz az eredmény alakul ki, mintha egy ér 90 százalékban beszűkült volna. Ilyenkor a vér nem tud tovább áramolni, és azokon a területeken, ahol a vérellátás elakad, az alatta lévő szívizom elhal. Ezt hívják szívinfarktusnak.
A három fő terület, ahol a koleszterin lerakódik az erekben
Három kiemelt terület van az érrendszerben, ahova a koleszterin lerakódik.
A szívkoszorúerek, az agyi erek és a perifériás végtagok erei.
Ráadásul ezekben sem egyenletesen rakódik le, hanem vannak bizonyos helyek, ahol nagyobb a hajlam a plakk-kialakulásra: például a szívkoszorúerekben a nyomásviszonyok miatt azok a kiemelt területek, ahol az erek kanyarodnak.
A vérnyomás vagy a magas koleszterinszint kölcsönösen hatnak egymásra, ezért az egyes orvostársaságok is igyekeznek közösen célértékeket meghatározni. Igyekeznek egységes álláspontot kialakítani arról, hogy mi legyen a normál vérnyomás- és vércukor-célérték, és mi legyen a koleszterinajánlás egészséges embernél, illetve olyannál, aki már cukorbeteg vagy magas a vérnyomása. Igyekeznek továbbá olyan koleszterin-célértékeket meghatározni, amelyek az egyén globális rizikóját is figyelembe veszik.
A teljes cikket ITT olvashatja tovább.
Borítókép: Pexels
