A pirosító a nők egyik, szinte már kötelező kozmetikumának számít, amelyet az arccsontok kiemelésére és az arc színezésére használnak. Jól alkalmazva segít abban, hogy friss, természetes fényt és színt adjon az arcnak. Régóta használják a szépség kiemelésére, koronként változó anyagokkal és formákban.

Pirosító az ókorban
Az arcpirosító használata az ókorig nyúlik vissza. Az egyiptomi nők is használták már, hogy egészséges ragyogást varázsoljanak arcukra. Más országokban is megtalálható volt, különböző formákban – írta az inthothegloss.com. Az ősi társadalmak a pirosítóhoz a természetben előforduló növényi és ásványi festékanyagokat használtak.
Egyiptomban őrölt okkert dörzsöltek az arcra és az ajkakra, és ezzel hangsúlyozták a mindenütt elterjedt kohl vonalú szemeket.

Szépség, bármi áron
A korai görögök a zúzott eperfa levét használták az arcuk könnyed festésére, és az alkanet gyökeret egyfajta egyszerű pálcikarúzsként alkalmazták, más területeken pedig a sáfrányt és a madárkórót is használták az arc színezésére. Az arisztokrata rómaiak bőrfehérítő ólomvegyületeket használtak, és gyakran vörös cinnabárral (a cinóber ásvány porított formája) egészítették ki az arcszínüket. Mindkettő nagyon mérgező volt. A középkorban Európában a kozmetikumok kevésbé voltak kedveltek. A sápadt bőrt a gazdagság jelének tekintették, és különböző eljárásoknak vetették alá magukat, hogy tökéletesen kísérteties hatást érjenek el.
Ezt a külsőt egy-két csepp eperből és vízből készült arcfestékkel oldották meg.
A XV. században Caterina Sforza grófnő, Giovanni de’ Medici felesége és későbbi városállam-uralkodónő, könyvet írt a házi szépségtrükkökről, Experimenti címmel.
Receptjei között szerepelt a kezek és az arc kifehérítésére szolgáló főzet is, amely csalánból készült, valamint egy vörös szantálfa és etanol (alkohol) keverékéből készült anyag, egyfajta rúzs, amely akár nyolc napig is megmaradt az arcon.
Giulia Tofana a XVII. század közepén, Palermóban teljesen más szándékkal készítette el és árult az Aqua Tofana nevű „arcszínjavítót”. A termék valójában egy álcázott méreg volt, és egyes becslések szerint több mint 600 férfi halt meg a termék tudtán kívül történő fogyasztása miatt. Tofanát végül kivégezték tettéért.
Az angol I. Erzsébet is sokat tett az arcfestés népszerűsítéséért uralkodása alatt.
A ceruse (ólomfesték és ecet keveréke) olyan maszkot varázsolt a viselőjére, amelyet nehezen lehetett lemosni. Tojásfehérjét is használtak az arcra, miközben az alatta lévő bőr az oxigénhiánytól szürkévé vált.