Felfokozott várakozás előzi meg az új Bethlen-kormány bemutatkozását, ami azért is figyelemreméltó, mert csak kisebb részben alkotják mások, mint az előző kabinetet. A Pesti Hírlap december 6-án így ír erről: „A bemutatkozást nagy érdeklődés előzi meg, s azok a körök, amelyek a többségi pártokon belül harcot hirdettek az új kormánnyal szemben, abban reménykedtek, hogy már a bemutatkozásnál kifejezésre fog jutni a többség bizalmatlansága. Ezek a reménységek azonban, a pártok ma esti állásfoglalása után, nem fognak beválni, mert mind a két többségi pártban megváltozott a hangulat, azok, akik két nap előtt még fogadkoztak, hogy az első ülésen leszavazzák a kormányt, mára megbékültek, s hozzájárultak annak kimondásához, hogy a kormányt működésében teljes erővel támogatják. […] Ezek a pártok, egy-két felszólalástól eltekintve, nem fognak politikai vitát indítani a kormány bemutatkozásánál.”
December 7-én be is mutatkozik a Házban az új kabinet, s gróf Bethlen István miniszterelnök a plenáris ülésen ismerteti átfogó munkaprogramját. A Budapesti Hírlap úgy számol be róla: „A második Bethlen-kormány annyi viszontagság után ma mutatkozott be. A miniszterelnök, úgy látszik, el akarta kerülni, hogy már az első megjelenéskor szokásos taps és éljen csendességéből vagy hangosságából következtethessenek az új kormány népszerűségére vagy népszerűtlenségére, az új alakulás sikerére vagy sikertelenségére. Minisztertársaival akkor vonult be, mikor az ülésteremben a házelnökön kívül még alig mutatkozott egy-két képviselő. […] Nagyatádiból nem lehetett miniszter, Andrássyékat nem sikerült kiszabadítani a fogságból. Mégis mind a két többségi párt elhatározta, hogy támogatni fogja az új Bethlen-kormányt.” Az ellenzék azonban lehetőséget lát az új helyzetben saját pozíciói erősödéséhez. „A politikai kuvikmadarak baljóslatokat hallatnak. Az ellenzék megsűrűsödött oldalán a bagolyhuhogás és vércsevijjogás azt jelenti, hogy a tört remények és kielégítetlen ambíciók vert hadát könnyű lesz szétzilálni és hamarosan összeveszíteni.” A kormányfő erőfeszítéseit a nemzeti összefogás megteremtésére pozitívan értékelik. „Bethlen célja az egység, az egyöntetűség volt és íme az a végzete, hogy az egymást sakkban tartó ellentétekre kénytelen támaszkodni és eszméit ilyen bonyolult körülmények közt egyrészt céltudatos politikai érzékének köszönheti, másrészt a szerencse kedvezésének tarthatja, hogy kormányzati programját, vagy mint ő mondja, munkatervét mindkét többségi párt megelégedéssel fogadta, sőt a pártok fölött álló ország is a fejlődés, a kibontakozás néhány egészséges csíráját fogja benne fölfedezni.” A program elemeinek is pozitív a fogadtatása. „Bethlen munkaprogramja sok aktuális szükségletet ölel föl, s ha a szó nem marad puszta szó, akkor ütött a kivételes hatalom órája és közeledik a szabadságjogok föléledése. A sajtócenzúra megszűnik, a munkásosztály panaszai orvosoltatni fognak. Bethlen az erre való elhatározását és készségét azzal indokolta meg, hogy nincs már mit tartanunk a bolsevista mételytől.” Nem kerülte meg a kényes kérdéseket sem. „Az idők változásának […] szembetűnő bizonyítéka Bethlen Istvánnak a zsidó-kérdésről tett nyilatkozata. A nemzetgyűlés ellentmondása nélkül jelentette ki, hogy kész ő maga, kész az egész magyar társadalom együttműködni azzal a zsidósággal, mely nem üzent hadat a keresztény vallásnak és történelmi tradícióinknak.”
