Horthy szerint az idegen példák lélektelen utánzása nem a jövő útja

Az ellenzék legkülönbözőbb árnyalatú részei liberális blokkot készülnek alakítani, de a pártalapítást sem zárják ki a kormány megbuktatására. Gömbös Gyuláék a keresztény irányultságú jobboldalon ellenpontot akarnak létrehozni, ám más képviselők szerint arra már ott van a kormánypárt. Horthy Miklós vidéki szemleútján Gyöngyösön kijelenti: résen kell lenni, nehogy ismét az ország léte forogjon kockán. A kormányzó szerint nem az idegen példák lélektelen utánzásából, hanem csak a nemzeti gondolat kultuszából lehet erőt meríteni a jövő nagy küzdelmeihez.

Rassay Károly          Fotó: Huszadikszazad.hu

Ugyane témában a Pesti Napló szeptember 26-án azt taglalja, hogy a kormánypárti és ellenzéki képviselőket is magában foglaló keresztény koncentráció alakulásának ügyében amíg Bethlen István nem érkezik meg a szabadságáról, nem várható új fordulat. Hozzáteszik: „A kormánypártban meg vannak róla győződve, hogy a kormányelnök megérkezése után rendet teremt a pártban és színvallásra kényszeríti azokat, akik az egység megbontására törtek.” Szerintük azonban a liberális oldalon megindult összefogási kezdeményezés sem halad abban a tempóban, ahogy Rassay Károly elképzelte. „Oka ennek egyrészt az, hogy parlamenti szünet van, s a képviselők túlnyomó része nem tartózkodik Budapesten, másrészt Vázsonyi Vilmosnak, a demokrata párt vezérének távollétében nem lehet tető alá hozni ilyen nagy horderejű kezdeményezést, s végül a baloldali képviselők között sem teljes az összhang az egységes liberális párt megalkotása dolgában.” A Pesti Napló is úgy értesül, hogy nem hoznak létre pártot, pusztán szövetséget: „az a megoldás van előtérben, hogy liberális párt helyett liberális blokkot alakítanak. […] Egyes ellenzéki politikusok azt hiszik, hogy a blokkban való együttműködés alkalmas átmenet lesz az új, egységes liberális párt megteremtésére.” 

Az általuk az akkori szóhasználatnak megfelelően „fajvédelmi” irányvonal erősítésére verbuvált pártok feletti összefogásról az egyik fő szervező, Gömbös Gyula nyilatkozik a Pesti Hírlap szeptember 28-i számában az Egységes Párt értekezlete után, amelyen már csak egy-két új csatlakozó akad. Azt állítja, hogy nem kormánybuktató szándék vezeti őket. „Én fogalmaztam meg az aláírási ívet és mielőtt bárkivel aláírattam volna, megmutattam gróf Bethlen István miniszterelnöknek, aki azt tudomásul vette, tehát előzetesen értesülve volt törekvésünkről. Kijelenthetem még, hogy az akció nem irányul sem a kormány, sem annak egyes tagjai ellen.” A frakció egy másik tagja, Kovács Nagy Sándor viszont nem rokonszenvezik a csoportosulással. „Különösnek találom, hogy a szervezkedés a párt egy része előtt titokban folyt, s ezzel megint alkalmat adtak arra, hogy első- és másodosztályú keresztények között disztingváljanak. Felesleges és céltalan az egész, ha tisztán elvi céljai vannak, mert az Egységes Párt is keresztény és nemzeti alapon áll és programjában benne van mindaz, amit az ellenzékkel megerősített fajvédelmi szövetkezés el akar érni. Nincs semmi szükség arra, hogy Friedrich István dirigálja ezt a pártot.” 

Az Est arról számol be szeptember 29-én, hogy Horthy Miklós vidéki szemleútja első állomásán, Gyöngyösön a város polgármestere, Puky Árpád üdvözlő szavaira hangsúlyozza: örül, hogy az újjáépülő városba eljöhetett, majd a kommün kártételeit idézi fel. „Néhány évvel azután, hogy lángok martaléka lett ez a virágzó város, az egész országot romboló tűzvész pusztította. Lelkiismeretlen kalandorok kihasználva a vesztett háború nyomorát, kezükbe kerítették a hatalmat és leromboltak mindent, ami magyar, mindent, ami ezer évig szent volt előttünk. […] Amint az új életre kelt Gyöngyös rommá égett városában, éppúgy új alkotó munka kezdődött a forradalmak okozta romokon, a megcsonkított országban is.” A kormányzó utal rá, hogy „újra próbálkoznak földalatti erők”, amelyeket sikerült idejében ártalmatlanná tenni, „de résen kell lennünk, nehogy ismét az ország léte forogjon kockán. Úgy érzem, hogy úgy mint Gyöngyös, Magyarország is rövidesen újraépül romjaiból.” Az Est szeptember 30-i tudósítása szerint Mezőkövesden a helybelieknek a nemzeti hagyományok iránti tiszteletét emeli ki. „Sohasem éreztük ennyire, mint a mai nehéz időkben, hogy mi, magyarok mennyire egyedül állunk. Csak saját erőnkre támaszkodhatunk. Nem idegenből jövő példák lélektelen, sivár utánzása, hanem csak a nemzeti gondolat kultusza, csak a nemzeti érzés az, amiből erőt meríthetünk a jövő nagy küzdelmeihez.” Miskolcon pedig azt mondja: „Örömmel jöttem ismét ebbe a virágzó városba, melynek gyors fejlődésében bizonyítékát látom a magyar nép alkotóerejének. Ez az erő reményt nyújt nekem arra, hogy Magyarország annyi súlyos megpróbáltatás után szebb jövőnek néz elébe.” 

Sátoraljaújhelyen a 8 Órai Ujság október elsejei beszámolója szerint a kormányzó arról beszél: „Meleg, őszinte szavaikból örömmel látom, hogy a híres Zemplén vármegyében él még a nagy Rákóczi erős, nemzeti szelleme. A világháború, a forradalmak viharai pusztították végig az országot és a béke nekünk nem hozott enyhülést. Ám tornyosultak már sötétebb felhők is a magyar égen: tomboltak már erősebb viharok is az ország felett, de győzött mindenkor a magyar akarat, mert az a nemzedék, melynek a pusztulás jutott osztályrészül, nem csüggedt és nem tört meg, hanem új erővel kezdte meg, ha kellett, elölről a munkát a jobb jövőért.”