Bethlen István miniszterelnök szabadsága alatt nagyobbak a mozgások a politikai életben, a különböző liberális és baloldali pártok is aktívabban lépnek fel. A 8 Órai Ujság arról ír, hogy az ellenzéki pártok között fokozódik a szövetségesek keresése. Szerintük Vázsonyi Vilmosék szeretnék megnyerni Andrássy Gyula grófot az egységes liberális párt élére, akiről viszont a lap azt feltételezi, hogy a vezérséget nem hajlandó vállalni. Az általuk Andrássy leghívebb csatlósaként aposztrofált Rakovszky István nyilatkozatára is hivatkoznak, aki az egyik lapban bejelenti: „ő is, Andrássy is az egész baloldali ellenzékkel együtt kész közös fronton harcot indítani a parlamentben a kormány megbuktatására. Rakovszky maga sem tagadja, hogy igenis kialakulhat egy liberális front, sőt a blokk megteremtését kilátásba helyezi.” A 8 Órai Ujság azonban úgy véli: a személyi és politikai felfogásbeli különbségek lehetetlenné teszik, hogy például Rakovszky és Sándor Pál közös pártban legyenek. „A kereszténypárti oldalon viszont ijedten gondolnak arra, hogy Andrássy a liberális tábor felé sodródjék és egy olyan politikai csoportba lépjen, amely az emigránsok rehabilitálását és egy újabb októbert jelent, s végeredményben ismét összefüggésbe hozná Andrássy Gyula gróf nevét Károlyi Mihályéval.” A cikkben úgy értékelnek: „tény, hogy ellenség és jó barát, liberalista, radikálista, szocialista és reakciós: Rakovszky István, Vázsonyi Vilmos, Rassay Károly, Hébelt Ede és Andrássy Gyula gróf egy fronton, azonos eszközökkel közös harcot fognak indítani Bethlen István gróf személye és kormánya ellen. Ez a kép olyan, mint egy múltból itt maradt fotográfia. Ugyanígy állottak egymás mellett kart karba öltve, különböző liberálisok és nemliberálisok, radikálisok és nemradikálisok, s ugyanígy szegezték a harc fegyvereit Tisza István gróf mellének.” Szerintük a jobboldali politikusok számára nem jelent gondot olyanokkal összeállni, akik más politikai táborhoz tartoznak. „Akkor sem csinált magának skrupulusokat sem Andrássy, sem Rakovszky. Egy sorba álltak a legszélsőségesebbekkel csak azért, hogy a személyi bosszú és a ki nem elégített politikai ambíció diadalát megérhessék.” Úgy vélik, mindez hasonló helyzetet teremthetne, mint az 1918 őszi forradalom, illetve puccs idején. „Hogy ez hova vezetett, azt mindenki tudja, de úgy látszik, hogy éppen azok nem akarnak okulni belőle, akik közvetve és közvetlenül az összeomlásnak okozói voltak, mert különben a közös harc gondolata nem nyilatkozott volna meg olyan pregnánsan az adójavaslatok legutóbbi név szerinti szavazásánál, amidőn Rakovszky István, Rassay Károly, Drózdy Győző és Rotherstein Mór egy ívben, azonos harcra sorakoztak.”
Ugyane témában a Pesti Napló szeptember 26-án azt taglalja, hogy a kormánypárti és ellenzéki képviselőket is magában foglaló keresztény koncentráció alakulásának ügyében amíg Bethlen István nem érkezik meg a szabadságáról, nem várható új fordulat. Hozzáteszik: „A kormánypártban meg vannak róla győződve, hogy a kormányelnök megérkezése után rendet teremt a pártban és színvallásra kényszeríti azokat, akik az egység megbontására törtek.” Szerintük azonban a liberális oldalon megindult összefogási kezdeményezés sem halad abban a tempóban, ahogy Rassay Károly elképzelte. „Oka ennek egyrészt az, hogy parlamenti szünet van, s a képviselők túlnyomó része nem tartózkodik Budapesten, másrészt Vázsonyi Vilmosnak, a demokrata párt vezérének távollétében nem lehet tető alá hozni ilyen nagy horderejű kezdeményezést, s végül a baloldali képviselők között sem teljes az összhang az egységes liberális párt megalkotása dolgában.” A Pesti Napló is úgy értesül, hogy nem hoznak létre pártot, pusztán szövetséget: „az a megoldás van előtérben, hogy liberális párt helyett liberális blokkot alakítanak. […] Egyes ellenzéki politikusok azt hiszik, hogy a blokkban való együttműködés alkalmas átmenet lesz az új, egységes liberális párt megteremtésére.”
Az általuk az akkori szóhasználatnak megfelelően „fajvédelmi” irányvonal erősítésére verbuvált pártok feletti összefogásról az egyik fő szervező, Gömbös Gyula nyilatkozik a Pesti Hírlap szeptember 28-i számában az Egységes Párt értekezlete után, amelyen már csak egy-két új csatlakozó akad. Azt állítja, hogy nem kormánybuktató szándék vezeti őket. „Én fogalmaztam meg az aláírási ívet és mielőtt bárkivel aláírattam volna, megmutattam gróf Bethlen István miniszterelnöknek, aki azt tudomásul vette, tehát előzetesen értesülve volt törekvésünkről. Kijelenthetem még, hogy az akció nem irányul sem a kormány, sem annak egyes tagjai ellen.” A frakció egy másik tagja, Kovács Nagy Sándor viszont nem rokonszenvezik a csoportosulással. „Különösnek találom, hogy a szervezkedés a párt egy része előtt titokban folyt, s ezzel megint alkalmat adtak arra, hogy első- és másodosztályú keresztények között disztingváljanak. Felesleges és céltalan az egész, ha tisztán elvi céljai vannak, mert az Egységes Párt is keresztény és nemzeti alapon áll és programjában benne van mindaz, amit az ellenzékkel megerősített fajvédelmi szövetkezés el akar érni. Nincs semmi szükség arra, hogy Friedrich István dirigálja ezt a pártot.”
Az Est arról számol be szeptember 29-én, hogy Horthy Miklós vidéki szemleútja első állomásán, Gyöngyösön a város polgármestere, Puky Árpád üdvözlő szavaira hangsúlyozza: örül, hogy az újjáépülő városba eljöhetett, majd a kommün kártételeit idézi fel. „Néhány évvel azután, hogy lángok martaléka lett ez a virágzó város, az egész országot romboló tűzvész pusztította. Lelkiismeretlen kalandorok kihasználva a vesztett háború nyomorát, kezükbe kerítették a hatalmat és leromboltak mindent, ami magyar, mindent, ami ezer évig szent volt előttünk. […] Amint az új életre kelt Gyöngyös rommá égett városában, éppúgy új alkotó munka kezdődött a forradalmak okozta romokon, a megcsonkított országban is.” A kormányzó utal rá, hogy „újra próbálkoznak földalatti erők”, amelyeket sikerült idejében ártalmatlanná tenni, „de résen kell lennünk, nehogy ismét az ország léte forogjon kockán. Úgy érzem, hogy úgy mint Gyöngyös, Magyarország is rövidesen újraépül romjaiból.” Az Est szeptember 30-i tudósítása szerint Mezőkövesden a helybelieknek a nemzeti hagyományok iránti tiszteletét emeli ki. „Sohasem éreztük ennyire, mint a mai nehéz időkben, hogy mi, magyarok mennyire egyedül állunk. Csak saját erőnkre támaszkodhatunk. Nem idegenből jövő példák lélektelen, sivár utánzása, hanem csak a nemzeti gondolat kultusza, csak a nemzeti érzés az, amiből erőt meríthetünk a jövő nagy küzdelmeihez.” Miskolcon pedig azt mondja: „Örömmel jöttem ismét ebbe a virágzó városba, melynek gyors fejlődésében bizonyítékát látom a magyar nép alkotóerejének. Ez az erő reményt nyújt nekem arra, hogy Magyarország annyi súlyos megpróbáltatás után szebb jövőnek néz elébe.”
Sátoraljaújhelyen a 8 Órai Ujság október elsejei beszámolója szerint a kormányzó arról beszél: „Meleg, őszinte szavaikból örömmel látom, hogy a híres Zemplén vármegyében él még a nagy Rákóczi erős, nemzeti szelleme. A világháború, a forradalmak viharai pusztították végig az országot és a béke nekünk nem hozott enyhülést. Ám tornyosultak már sötétebb felhők is a magyar égen: tomboltak már erősebb viharok is az ország felett, de győzött mindenkor a magyar akarat, mert az a nemzedék, melynek a pusztulás jutott osztályrészül, nem csüggedt és nem tört meg, hanem új erővel kezdte meg, ha kellett, elölről a munkát a jobb jövőért.”
