Károlyi ellenforradalmári pózban tetszeleg

Folytatódik Károlyi Mihály vagyonelkobzási pere, amelynek során leveleiből kiderül: egyetértett a proletárdiktatúrával, csupán a taktikáját és tempóját kifogásolta. Védői szerint Kun Béláéknak megtagadta a diktatúra kikiáltásának aláírását, s csak aláhamisították azt, ám kiderül: korábban elismerte, hogy szignálta. A jugoszláv külügyminiszter azon vádját, hogy a magyar kormány csupán ideiglenes paktumnak tekinti a békeszerződést, Daruváry Géza külügyminiszter visszautasítja. Hangsúlyozza: Belgrád a közeledési kísérleteinktől folyamatosan elzárkózik, ám hazánk nem engedi eltéríteni magát a békés konszolidáció politikájától. A kabinet jegyzékkel fordul a jóvátételi bizottság államaihoz: hassanak oda, hogy módosítsa a határozatát, ezzel lehetővé téve számunkra a szükséges kölcsönök mielőbbi felvételét.

Közben Momcsilo Nincsics jugoszláv külügyminiszter állandóan visszatérő súlyos vádjai, rágalmai hazánk feltételezett agresszív szándékairól élénken foglalkoztatják a hazai közvéleményt, de visszhangjuk van a kisantant államaiban is. A Budapesti Hírlap június 12-én a Ceskoslovenská Republika cikkét szemlézi, amely arról ír: „Azok a vádak, amelyekkel Nincsics jugoszláv külügyminiszter Magyarországot illette, oly idősek, mint amilyen idős a mai Magyarország és a kisantant valamennyi külügyminiszterének az expozéjában múlhatatlanul megismétlődtek. Nincsics expozéjával egyidejűen a Felvidéken magyar kémkedő szervezeteket fedeztek fel. Ez elegendő bizonyíték Nincsics amaz állítására, hogy a kormány a trianoni szerződést csak időleges paktumnak tekinti, amely hamarosan eltávolítható lesz. […] A magyar politikusok inkább csak arra törekszenek, hogy minden el legyen rendezve arra az időre, amikor esetleg bekövetkezhetik az, amit ők felszabadításnak neveznek.” A prágai lap saját magukat és a kisantant országait demokratikusnak ítéli, Magyarországot viszont nem. „Magyarország ma két front ellen harcol: az utódállamok és a demokrácia ellen. A békeszerződések szorosan össze vannak nőve a demokráciával, ezért az új demokratikus államoknak szilárdan ki kell tartani Franciaország és a versailles-i szerződés mellett.” 

Momcsilo Nincsics            Fotó: Wikipédia

Egy nap múlva Daruváry Géza külügyminiszter a T. Házban reagál a jugoszláv tárcavezető vádjaira. A Budapesti Hírlap értékelése: „Nincsics szerb külügyminiszter minapi támadása Magyarország ellen annyira igazságtalan volt és oly nagy károkat okozhat nekünk külföldön, hogy nem lehetett szó nélkül hagyni. […] Daruváry imponáló higgadtsága remélhetően kitűnő ellenszere lesz Nincsics feneketlen gyűlölködésének. Akárhogy erőlködik Nincsics és többi társa a magyarellenes kampányban, a magyar kormányt nem téríti el a béke keresésétől és szolgálatától.” A lap szerint külügyminiszterünk beszédét Európa-szerte olvasni fogják, „ebből, valamint a magyar kormány eddigi lépéséiből nyilvánvaló, hogy állhatatosan törekszünk a jószomszédi viszonyra úgy politikai, mint gazdasági téren. A nagyhatalmak előtt ez a törekvés már nem szorul bizonyításra és el fog érkezni az idő, amikor a kisantant konok tagadása is véget ér, s kénytelen lesz abbahagyni elbizakodott politikai koncepcióit.” 

Daruváry Géza beszédében, azaz gróf Hoyos Miksa interpellációjára adott válaszában meglepetésének ad hangot az ellenséges hangvétel miatt, mivel a magyar kormány mindent megtett a jó viszony kialakításáért a szerb-horvát-szlovén királysággal. Többek között „felajánlottuk ismételten, hogy a köztünk lévő gazdasági viszonyokat szerződésileg rendezzük és ezen messze túlmenően még azt az óhajunkat is kifejeztük, hogy minden kérdést, amely a két állam közt fennforoghat, szintén szerződésben szabályozzunk. Bár ezt az óhajtásunkat többször ismételtük és megsürgettük, még odáig sem tudtunk eljutni, hogy bármely irányban csak tárgyalásokat is kezdhettünk volna.” A miniszter szerint meglepő mindezek miatt, „hogy közeledési kísérleteinknek szerb-horvát-szlovén részről való visszautasítása vagy meghiúsítása után onnan ilyen ellenséges hangokat hallunk”. Daruváry egyetlen pszichológiai magyarázatot tud elképzelni erre a magatartásra, amit egy római történetíró úgy írt le: „Humanum est odisse, quem laesimus. Emberi tulajdonság gyűlölni azt, akit megbántottunk.” Azokra a vádakra, amelyek szerint „nálunk nem a jog és törvény, hanem önkény uralkodik és hogy itt még az idegeneknek a személyi biztonsága sincs biztosítva”, nem is kíván részletesen válaszolni. Nem tartja szükségesnek, „hiszen az európai közvélemény tudja, hogy nálunk, mint régi kultúrállamban, a viszonyok olyanok, hogy bármely a nyugat-európai civilizáció körébe tartozó állammal fölvehetjük az összehasonlítást. A magam részéről csak azt kívánnám a magunk érdekében is, hogy bár ugyanezt lehetne mondani az összes szomszédos államról. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és baloldalon.)” Daruváry leszögezi: nem engedik eltéríteni magukat a békés konszolidáció politikájától és továbbra is keresik a közeledést a szomszéd államokkal. Hangsúlyozza azonban: „Másrészt pedig éppen a közép-európai konszolidáció érdekében a magunk részéről kívánjuk azt, hogy a szerződéses kötelezettségeket, különösen a kisebbségi védelem terén a szomszédainkkal szemben is teljesítsük.” A lap megjegyzi: a beszéd közben csupán „egy szocialista és egy pacifista közbeszóló próbálkozott megrontani a külpolitikai összhangot, de rajtavesztettek. Az egész Ház lezúgta őket.” Majd közlik: „Hoyos Miksa gróf és a szocialisták kivételével az egész Ház tudomásul vette a választ.” 

A magyar kormány jegyzékkel fordult a jóvátételi bizottságban képviselt valamennyi államhoz ― hozzák le a lapok június 15-én az MTI-hez eljuttatott közleményt. Eszerint a grémium nem ellenezte ugyan a trianoni békében az állami jövedelmeinkre megállapított zálogjog időleges felfüggesztését, ám „hozzájárulását olyan feltételektől tette függővé, amelyek pénzügyi körök […] szerint, a tervbe vett nemzetközi kölcsön felvételét az adott helyzetben nem tennék lehetővé.” A Bethlen-kormány ezért a testületben képviselt összes államhoz azonos szövegű jegyzéket intézett, amelyben „utalással a fenti körülményre és Magyarország súlyos súlyos pénzügyi helyzetére arra kéri a szövetséges hatalmakat, hogy hassanak oda, hogy a jóvátételi bizottság fent említett határozatát […] olyképpen módosítsa, hogy Magyarországnak  lehetővé tétessék a számára szükséges kölcsönök mielőbbi felvétele.” A Pesti Napló értesülése szerint a kabinet abban bízik, hogy „azok a nagyhatalmak, Anglia és Olaszország, melyek eddig is messzebbmenő jóindulatot tanúsítottak külföldi kölcsönnel való megsegítésünkre, […] Franciaországot is arra a jobb belátásra fogják bírni, hogy ebből a megkötött helyzetből kimentsen bennünket és megadja  gyakorlati lehetőségét annak, amitől elvileg ő maga sem zárkózott el.”