A Szolnok megyei Egységes Párt alakuló közgyűlésén számol be gróf Bethlen István miniszterelnök a külföldi kölcsön megszerzésével kapcsolatos genfi tárgyalásairól. A 8 Órai Ujság október 16-án az ünnepi külsőségekről is képet ad. „Menetrend szerint pontosan érkezett meg a gyorsvonat Szolnokra, ahol a lobogókkal és virágokkal díszített állomáson előkelő közönség várakozott a miniszterelnök érkezésére.” A vármegye városainak és nagyközségeinek a küldöttségei mind ott vannak, és a kormányfőt lelkes éljenzés fogadja, Zrumetzky Viktor szolnoki polgármester pedig üdvözlő beszédet mond. Mindezek után „a miniszterelnök áthaladva a feldíszített vásárcsarnokon, a vármegye négyesfogatába szállt és a menet megindult a vármegyeháza felé. A több mint hatvan fogatból álló kocsisor élén magyar ruhás lovasbandérium haladt. A feldíszített útvonalon sűrű sorokban állott sorfalat Szolnok lakossága, s mindvégig tüntetett a miniszterelnök mellett.”
A szolnoki színházban rendezett közgyűlésen Bethlen úgy fogalmaz: „soha nagyobb szüksége ennek a nemzetnek nem volt arra, hogy kizárólag higgadt, objektív megítélés alapján induljon és vezesse politikáját. A magyar politikusok feladata az, hogy a nyugalomnak az atmoszféráját úgy külpolitikai vonatkozásban, mint belpolitikai téren megszerezzék. Én azért mentem külföldre, Párizsba, Londonba és Rómába, hogy megszerezzem külpolitikai téren ennek a nemzetnek a nyugalmat, amelyre szüksége van.” A kormányfő rámutat: külpolitikai téren a legutóbbi három év „tele volt mindenféle nyugtalansággal. Időről időre, sajnos, elég gyakran háborús fenyegetésnek voltunk újból kitéve. Külföldön erős propaganda folyt ellenünk.” Utal rá, hogy a magyar baloldal emigránsai „és velük szövetkezve azok, akik ellentétes érdekekkel bírnak Magyarországgal szemben, erős propagandát fejtettek ki abból a célból, hogy ennek az országnak utolsó megmaradt javát, jó hírnevét és becsületét elvegyék.” A miniszterelnök arra kéri a magyar társadalmat a mai helyzetben, hogy támogassák a kormányt, mert a külföld nemcsak a kormány, hanem a magyar társadalom magatartását is figyeli. Utal rá, hogy az Egységes Pártnak nehéz küzdelmet kell folytatnia a két szélsőséges irányzat között. „Az egyik oldalon a jobboldali szélsőség, a fajvédők, a másik oldalon a szociáldemokraták és a radikálisok vannak. [….] A fajvédelem új alakulat, amelynek egyes részei az Egységes Pártból, más részei az ellenzékből kerültek ki. Nem akarok abba a hibába esni, amelybe a közélet számtalan tényezője máris esik, mikor túlbecsüli a mozgalom jelentőségét. Nincsenek számosan, súlyuk sem jelentős.” Azért kíván mégis foglalkozni velük, mert olyan állításokat kockáztattak meg, amelyeket „megcáfolatlanul hagyni bűn és hiba volna”, nehogy az „informálatlan közönség”, amely nem ismeri a tényeket, felüljön nekik. Azt a hatást keltették, mintha Horthy Miklós „ezt az irányzatot pártolná vagy legalábbis vele rokonszenvezne”, ami sértő a kormányzóra. Leszögezi: „a leghatározottabban tiltakozom ez ellen és felhatalmazva érzem magam annak kijelentésére, hogy a kormány a kormányzó úr őfőméltóságának teljes bizalmát élvezi.”
A miniszterelnök szerint azonban a szélsőjobboldaliak ennél is továbbmentek és „olyan piszkolódási hadjáratot indítottak az Egységes Párt tagjai, sőt a kormány egy tagja ellen is, amely példátlan a magyar politikai élet történetében.” Hangsúlyozza, hogy a pártatlan bíróság dolga a visszaélések felderítése, ám „becsületes férfiakat a sárban akarni meghentergetni, nézetem szerint tisztességtelen politikai fogás”.
Bethlen arra a vádra is reagál, hogy a keresztény irányzathoz, a meghirdetett programjukhoz hűtlenek lettek volna. „Kérdem miért? Azért, mert nem vagyunk hajlandók együtt üvölteni a farkasokkal? Azért, mert nem vagyunk hajlandók ordítani, hogy keresztre kell feszíteni a zsidókat? Ezt a politikát elhagytuk, de csak azért hagytuk el, mert soha sem volt ez a politikánk, soha sem is értettünk egyet evvel a politikával, ezt soha sem hirdettük, soha sem tartottuk helyesnek és ezentúl sem fogjuk helyesnek tartani. (Helyeslés.)” Kijelenti: „azok a csodaszerek, amelyeket ők ajánlanak […] kettőt érhetnek el: vagy sírba teszik a beteget, vagy az orvost a börtönbe juttatják.” A kormányfő szerint arról van szó, hogy a gazdasági kérdésekhez nincs affinitásuk Gömbös Gyuláéknak. „Ők a gazdasági helyzetet az én felfogásom szerint teljesen tévesen ítélik meg. Kénytelen vagyok kimondani azt, hogy az a benyomásom, hogy nem értenek a gazdasági kérdésekhez.” Bethlen István úgy véli, a fajvédők úgy járnak el, mint az ókorban Xerxész perzsa király, aki a hajóhada megsemmisülése miatt megkorbácsoltatta a tengert. Szerinte keresztény ipart, kereskedelmet nem felülről, mesterségesen lehet létrehozni, hanem csak akkor, ha „alkalmasabb társadalom lesz”.
Október 18-án a Jóvátételi Bizottság a magyar kölcsön ügyében kedvező döntést hoz. A Friss Ujság azt közli: „A Jóvátételi bizottság ma délelőtti ülésén lényegtelen változtatásokkal egyhangúlag elfogadta a magyar albizottságnak a Magyarországnak nyújtandó kölcsönre vonatkozó javaslatát.” Párizsi jelentésük alapján hozzáteszik: a testület Ossucky párizsi csehszlovák nagykövet jelentésének meghallgatása után hozta meg döntését.
Értetlenséget vált ki, hogy a párizsi csehszlovák nagykövet a kisantant államainak képviseletében, bár a grémium számára elfogadásra ajánlja a határozatot, súlyos vádakat fogalmaz meg velünk kapcsolatban. Mint a prágai sajtóiroda október 18-i jelentése tartalmazza: „rámutatott Horthy kormányzó karcagi beszédére, valamint arra, hogy Magyarországon ágyú- és lőszergyártó telepeket fedeztek fel. […] Csehszlovákia, Románia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság közvéleménye meg van győződve arról, hogy nem a háború, hanem a magyar nemzet gondolkodásmódja az, amely az ország siralmas gazdasági helyzetéért felelős.”
A Budapesti Hírlap október 19-én arról tudósít: „A Jóvátételi Bizottság tegnapi határozatával immár aktuálissá vált a Népszövetség kiküldötteinek Budapestre való érkezése. Arról értesültünk, hogy ez október 30-án fog megtörténni.” A kormány minden előkészületet megtesz a delegáció fogadására és a szükséges anyagok prezentálására. „Bethlen István miniszterelnök ma délelőtt beható tárgyalást folytatott Kállay Tibor pénzügyminiszterrel annak a pénzügyi programnak az ügyében, amelyet a magyar kormány a Népszövetség elé terjeszt és amely a kölcsön alapjául fog szolgálni.” A párizsi csehszlovák követ beszédére a kormány a távirati iroda útján úgy válaszol: a kormányzó karcagi beszédére már megadták a választ, a kisantant képviselői „tudomásul is vették az adott felvilágosítást és kijelentették, hogy meg vannak győződve a kormányzó úr, valamint a magyar kormány szomszédaival szemben táplált békés szándékairól.” Azt is cáfolják, hogy hazánkban titkos ágyú- és lőszergyártás folyna. Kifejtik: a budapesti katonai ellenőrző bizottság által a Weiss Manfréd gyárban talált löveghüvelyekről kiderült: „az ellenőrző bizottság engedelmével készültek az említett gyárban, minthogy az állami fegyvergyárban a gyártásra szükséges gépek hiányoznak.” A bizottság azt is megállapította, hogy az ott talált néhány löveget szintén a bizottság hozzájárulásával vette meg a gyár beolvasztásra, s ez Genfben is tisztázódott. Ossuckyt tehát saját kormánya nem tájékoztatta megfelelően.
Az előadói körúton Amerikában vendégeskedő gróf Apponyi Albert fogadtatásáról közöl híreket a Budapesti Hírlap október 20-án. A New York-i kereskedelmi kamara gyűlésén több ezer főnyi érdeklődő előtt tart beszédet a trianoni békedelegáció vezetője. Irving Ter Bush, a kamara elnöke, bemutatva a közönségnek Apponyit, hangoztatja: „a trianoni szerződés hatalmi szóval pusztulásra akart ítélni egy virágzó országot és kultúrát.”
