Élénken foglalkoztatja a közéletet a szociáldemokrata párt vezetőinek, többek között Peidl Gyulának a londoni látogatása abból az alkalomból, hogy Nagy-Britanniában a baloldal alakíthatott kormányt. A Pesti Napló február 6-án azt írja erről: „Állandó politikai téma Peidl londoni útja. Jól informált helyről ennek az utazásnak a jelentőségét így világítják meg: Tulajdonképpen arról van szó, hogy a szociáldemokrácia nemzetközi irodája időről-időre felvilágosítást szokott kérni a különböző államok szociáldemokrata pártjaitól a szociáldemokráciának országukban való helyzetéről. Ez az informálás a célja ― meghívás alapján ― Peidl Gyula londoni útjának és az informálás jelentőségét az adja, hogy ezúttal Londonban történik és hogy az angol munkáspárt képviselői, akik a magyar szocialisták informálását kérték, ezúttal az angol kormány tagjai.” A londoni látogatás másik értelme a lap informátora szerint az, hogy miután Garami Ernő, a külföldön élő régi szocdem vezető is meghívást kapott az angoloktól, alkalom nyílik arra, hogy információkat cseréljenek. Megjegyzik azt is, hogy a magyar szocialisták angliai útját nemcsak idehaza, hanem külföldön is élénk figyelemmel kísérik.
Nem sokkal később azonban olyan hiteles hírek látnak napvilágot a szigetországból, hogy a magyarországi szocialista delegációt nem hívta meg hivatalosan senki. A Budapesti Hírlapban február 7-én megjelenik: „Az angol sajtó a következő táviratot közli: Arra a hírre vonatkozólag, hogy a magyar szociáldemokrata párt vezéreit Londonba meghívták, hogy itt Ramsay MacDonald miniszterelnökkel a magyar helyzetet megtárgyalják, hivatalosan megállapították, hogy ez minden alapot nélkülöz. Ily meghívás sem közvetlenül, sem közvetve nem történt meg.” A The Daily Telegraph a lap szerint azt is megjegyzi: ezek „a jelentések bizonyos izgalmat keltettek Budapesten.” Hangsúlyozza a brit napilap: angol körök a legnyomatékosabban tagadták a meghívás tényét, sőt azt is, hogy tudomásuk lett volna vagy lenne a budapesti szocialista vezérek szándékairól és tartózkodási helyéről.”
Arról érkeznek hírek, hogy Horthy Miklós kommunista elítélteknek adott kegyelmet. A Pesti Napló február 5-én arról számol be, hogy hivatalos jelentés szerint a kormányzó Nagy Emil igazságügyi miniszter „javaslatára harmincnyolc elítélt kommunistának kegyelmet adott, s ezek között tizenhat olyan volt, aki öt évet meghaladó fegyházbüntetésre volt ítélve. Ezenfelül pedig a bűnvádi eljárás megszüntetését rendelte el huszonkét olyan kommunista ügyében, aki részben a bűnvádi eljárás elől külföldre menekült. Ugyancsak elrendelte a kormányzó a bűnvádi eljárás megszüntetését harminchárom olyan egyén ellen is, akik a szerb megszállás idején követtek el a megszállt baranyai területen állam- és társadalomellenes cselekményeket.”
A Pesti Napló munkatársa azt kérdezi Nagy Emil igazságügy-minisztertől, milyen szempontokat érvényesített az amnesztia-javaslat előterjesztésekor. A tárcavezető úgy válaszol: nem látja helyét tömeges amnesztiának, megnézik egyénekre lebontva, hogy kinek adjanak kegyelmet. Hozzáteszi: „Az a szempont vezetett, hogy azoknak adjunk esetenként kegyelmet, akik reményt nyújtanak eddigi magaviseletükkel arra, hogy megbízható ember válhatik belőlük és nem lesznek a társadalomnak a kárára.” Elmondja: van köztük, aki nyolc éves fegyházbüntetését tölti, s „a legtöbbjüket rablás, zsarolás, személyes szabadság elleni bűntett címén ítélték el.” A pertörlést azokkal szemben alkalmazzák, akik a bűnvádi eljárás elől külföldre menekültek. Velük szemben az a mérvadó, miként viselkedtek külföldön. Akik nem csináltak semmi törvénybe ütközőt, távol tartották magukat a „nemzet elleni cselekményektől”, azok esetében javasolta a bűnvádi eljárás megszüntetését. Kifejti a miniszter: „Azokat azonban, akik tovább folytatták gyalázkodásaikat a nemzet ellen, nem ajánlottam a kegyelemre, ezek ellen tovább folyik az eljárás. Ők is hazatérhetnek bármikor, de természetesen a bíróság elé kell állniok és felelniök kell cselekményeikért.” Nagy Emil azt is elmondja viszont, hogy az amnesztia főként a kis kommunistákat érinti: „Ismertebb nevű, jelentősebb egyén nincs sem azok között, akik most kegyelmet kaptak, sem azok között, akikre a pertörlés vonatkozik.”
Gróf Hoyos Miksa nemzetgyűlési képviselő beszámolóján a választókerület székhelyén, Kaposváron gróf Bethlen István is beszédet tart. A miniszterelnök a Pesti Hírlap február 12-i tudósítása szerint elmondja: „Az országnak ma nincs nagyobb érdeke, mint hogy az egész vonalon rend legyen és a külföld is honorálja a kormány és társadalom ezirányú törekvéseit.” Arról is beszél: „Demokratikus alapon kell kiépíteni megyei szervezetünket, városi, községi adminisztrációnkat. Azonban nem azért, mint azt annak idején az oktobrista demokraták kitalálták, hogy a magyar intelligenciát a magyar alkotmány e védbástyáiból kizárjuk, hanem azért, hogy ebben helyet szorítsunk a nép széles tömegeinek is.” Az oktatás fejlesztéséről is beszámol: „Demokratikus kultúrpolitikát is kell csinálni és ezt sem azért, hogy istentagadásra tanítsuk a magyar népet, amint azt 1918-ban tették. Nem azért, hogy mindenféle őrületet belevigyünk az iskolába, hanem azért, hogy az igazi magyar nemzeti kultúrát hozzáférhetővé tegyük a nemzet számára.”
