Donáth Anna és Cseh Katalin még nem tudják, hogy bukott politikusok

Teljesen fölösleges és értelmetlen mártírokat csinálni a Momentum üdvöskéiből. 

Fotó: Illyés Tibor

Látható, hogy e jogszabály alapján nem igazán lehet bizonyítani a hazaárulás tényálladékát (utóbbi régies jogászi szóhasználatom remélem tetszik ifj. Lomnici Zoltán kollégámnak), hiszen annak a nemzetközi szervezetnek, amelyen belül Donáthék szövetkeznek a kormány és ezen keresztül a magyar nép megbüntetésére a balliberálisokkal, mi is a tagjai vagyunk. Más kérdés, hogy a Soros-hálózat már többször kinyilvánította, hogy a kormány és ezen keresztül a magyar állampolgárok pénzügyi és jogi hátrányba hozására s ezáltal függetlenségének korlátozására készül, s azt pedig kár lenne tagadni, hogy Donáthék szoros kapcsolatban állnak az irgalmas szamaritánus Soros Györggyel és hálózatának tagjaival (Jourova, Sargentini, Guy Verhofstadt, Dacian Cioloș stb.) és egyetértenek céljaikkal.

Ám mégsem ez irányba érdemes elindulni, mert teljesen fölösleges és értelmetlen mártírokat csinálni a Momentum üdvöskéiből.

Hanem a leghelyesebb azt a formulát alkalmazni, amit nagyjából négy éve használt először ifj. Lomnici Zoltán: mindazt, amit Donáthék és tágabban a baloldal művel az unióban és a legkülönfélébb nemzetközi szervezetekben, az erkölcsi hazaárulás. És, bárki bármit mondjon, ha a politika is az emberi viszonyok egyik fajtája (remélem, még az), akkor, akárcsak minden emberi viszonylatban, az erkölcs marad a legfontosabb mérce, különbségtétel jó és rossz cselekedetek és magatartásformák között. Sőt: demokrácia sem létezhet erkölcsi normák nélkül – ezt már Arisztotelész is megfogalmazta.

Normális esetben tehát – akkor, ha a politikában is érvényesülnek a keresztény gyökerű erkölcsi alapszabályok – Donáth Annának szégyenkezve kellene elkullognia, mert minden által elfogadottan bukott politikussá vált.

De a magyar politikai életben az erkölcs csak a nemzeti-keresztény oldalon van jelen, a balliberális oldal egyszerűen sz...rik az erkölcsi kérdésekre. Őket ugyanis különös anyagból gyúrták, ők felette állnak a morális megfontolásoknak, hiszen a Lukács György-i értelemben áthazudják magukat az igazságig. Pontosabban: az újabb hazugságig.

Remember! A nemzeti oldalon történt meg az, hogy Schmidt Pál volt köztársasági elnöknek távoznia kellett a hivatalából, mert kiderült, hogy doktori dolgozata részben plágiumra épült. Nem törvény kényszerítette erre, hanem a morális megfontolás. Hogy ez ne legyen egy következmények nélküli ország.

Illetve emlékezzünk a közelmúltra: Borkai Zsolt megnyerte a tavaly őszi győri polgármesteri választást, annak ellenére is, hogy napokkal a választás előtt dehonesztáló videó került elő róla. És mégis: megint csak erkölcsi parancsnak engedelmeskedve Borkai lemondott a megszerzett pozíciójáról.

És ezzel szemben a balliberális oldalon? Vannak hasonló példák?

Nem, példák helyett csend van. Sorakoznak az ellenpéldák, élükön természetesen őszödi Gyurcsány Ferenccel.

Donáth Anna, valamint társai természetesen a helyükön maradnak, egyetlen darab Fekete-Győr András sem fogja őket számonkérni azért, amit tesznek (hiszen ő maga is román elnökjelöltek mellett kampányol az elnökválasztáson Romániában), és persze a helyén marad a kispesti, enyhén szólva is rendkívül korrupciógyanús baloldali vezetés, helyén marad Ceglédi Csaba, Bíró László, helyén marad Korózs Lajos, Bangóné Borbély Ildikó, Karácsony Gergely és Gy. Németh Erzsébet, Niedermüller Péter, Borka-Szász Tamás bitcoinbányász, és természetesen örökké helyén marad a „makulátlan” Gyurcsány Ferenc is.

Miért is? Mert ők úgy gondolják, hogy ami ma Magyarországon van, az háború. Háború az Orbán-kormánnyal. S ahol – képletesen – barikádok emelkednek, ahol kerepelnek a gépfegyverek, és hullanak a töltényhüvelyek a földre kegyetlen kopogással, ahol kőkockák mögül férfifejek kandikálnak ki és lőnek – nos, ott nincs helye finomkodásnak, nincs helye az erkölcsnek, helyette fedezés van elterelő lövésekkel. Elvtárs, segítsd a lebukottat! Ismerős, nem?

Itt tartunk. Donáth Anna normális helyzetben bukott politikus, de a balliberális oldalon nincs normális helyzet. Csak kézitusa és közelharc. Háború ez, sosincs vége – ahogyan Charlie (más összefüggésben) énekli.

Nos, rendben. Ha harc, hát legyen harc. De mi az erkölcsöt – és a keresztény kultúránkat – nem adjuk el akkor sem, nem, nem és nem!