A LIBE bizottság és az uniós balliberális fősodor az, amelyik jogállamiság-ellenesen jár el

A jogállamiság kritériumai nem terjednek ki többek között arra sem, hogy egy ország milyen migrációs politikát, családpolitikát folytat.

2021. 10. 04. 14:25
DELBOS-CORFIELD, Gwendoline
Budapest, 2021. oktber 1. Gwendoline Delbos-Corfield francia eurpai parlamenti (EP) kpvisel, a Zldek/Eurpai Szabad Szvetsg kpviselcsoport alelnke, az EP llampolgri Jogi, Bel- s Igazsggyi Bizottsga (LIBE) tnyfeltr delegcijnak vezetje sajttjkoztatt tart az EP budapesti irodjban 2021. oktber 1-jn. MTI/Mth Zoltn Fotó: Máthé Zoltán
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az Európai Parlament úgynevezett LIBE bizottságának héttagú küldöttsége azért jött Magyarországra, hogy a jogállamiság állítólagos hiányát, illetve annak okait vizsgálja. 

Valójában azonban az a kegyetlen paradoxon, hogy ők és a mögöttük álló uniós balliberális fősodor az, amelyik a jogállamiság védelme címén jogállamiság-ellenesen jár el. Vagyis igazából rajtuk kellene számonkérni a jogállamiság hiányát!

Miért állítom ezt?

Ennek megértéséhez abból kell kiindulnunk, hogy

mit értünk jogállamiság alatt a politikatudomány nyelvén.

A jogállamiság (rule of law, Rechtstaatlichkeit) eredetileg ugyanis annak a kifejeződése, hogy a mindenkori hatalom legyen alávetve a jog uralmának, tehát az abszolút uralkodó önkényével szemben védelmezze meg az állampolgárokat. A jogállamiság klasszikus liberális (és nem a mai ultraliberális) elv, kiindulópontja, hogy minden ember egyenlő jogokkal rendelkezik, amelyeket összefoglalóan emberi és állampolgári jogoknak, szabadságjogoknak nevezhetünk. A jogállamban a hatalomhoz jutott személyek, pártok, kormányok is alá vannak rendelve a jogoknak, ami megakadályozza, hogy hatalmi önkény, diktatúra jöjjön létre, illetve egy, akár demokratikusan megválasztott kormány visszaéljen a többségi uralmával a kisebbséggel szemben. 

A jogállamisághoz hozzátartozik ennek szellemében az államhatalmi ágak – törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás (tehát: parlament, kormány, bíróságok és ügyészségek) – elválasztása is, mely szintén a hatalmi önkény, az egy központú uralom kialakulását akadályozza meg. 

Lazábban, de ide vehető még a sajtó és média mint „negyedik hatalmi ág” szabadsága is, mely főként a XX–XXI. században vált az önkény elleni védekezés sajátos intézményévé.

Azonban itt a vége:

a jogállamiság kritériumai nem terjednek ki kulturális, életviteli, hitéleti kérdésekre, nem terjednek ki emberi, közösségi normákra, szokásokra, erkölcsökre, nem terjednek ki arra, hogy egy ország milyen migrációs politikát, családpolitikát, környezeti, oktatási, tudományos, egyetemi stb. politikákat folytat, illetve milyen normákat, szokásokat követ! Mindezeknek már semmi közük sincs a jogállamisághoz, hanem az adott nemzetállam törvényesen és demokratikusan megválasztott kormánya, meghatározott érték- és érdekszervezetek, valamint az állampolgárok döntenek ezekben a kérdésekben, éppen a nemzeti szuverenitás elvének megfelelően, önállóan, befolyástól mentesen. 

Ezeket alapul véve azt is fel kell tételeznünk, hogy az unió, bár nem hagyományos értelemben vett állam, hanem államok szövetsége, szupranacionális intézményekkel (bizottság, parlament, bíróság), önmagára nézve is a jogállami kritériumokból indul ki. Ha ez így van – márpedig reméltük, hogy Brüsszel nem tekinti magát abszolút uralkodónak! –, akkor ugyanúgy nem élhet vissza a többségi hatalmával, mint egy adott ország kormánya. Ebben az összefüggésben egy tagállam ugyanúgy rendelkezik „szabadságjogokkal”, mint egy adott országon belül egy állampolgár vagy kisebbségi csoport, s esetében ezt nevezzük nemzeti szuverenitásnak, illetve alkotmányos identitásnak.

Vagyis: abszolút paradoxon,  hogy az unió balliberális fősodrata felvizezi a jogállamisági követelményeket, majd ezt a többségi akarattal önkényesen visszaélve rá akarja kényszeríteni azokra a tagállamokra – egyelőre Magyarországra és Lengyelországra, de Szlovénia is felzárkózhat a két V4-es országhoz –, amelyek ezzel nem értenek egyet, sem elvi okokból, sem pedig amiatt a nyilvánvaló tény miatt, hogy a jogállam felvizezése, korlátlan kiterjesztése, tágítása nem szolgál mást célt, mint hogy a brüsszeli elit és a fősodratú globalista-liberális körök megbüntethessék végre a két, kereszttűzben álló országot.

Ezért mondom azt, hogy

a jogállamiság köntösébe bújtatva, jogállamiság címén liberális-globalista értékdiktatúra kezd kibontakozni az unióban. 

Ennek nem engedhetünk, s ennek szellemében lépett fel többek között Varga Judit igazságügyi miniszter is a LIBE bizottság „vizsgálódása” kapcsán.

Védekezzünk az uniós önkény ellen!

(A borítóképen Gwendoline Delbos-Corfield francia EP-képviselő, a Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoport alelnöke, az EP LIBE delegációjának vezetője sajtótájékoztatót tart az EP budapesti irodájában 2021. október 1-jén. Fotó: MTI/Máthé Zoltán)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.