Ha valaki magyarnak született, az önmagában fontos minden honfitársa számára.
De önmagában azért, mert valaki magyar származású, még nem garancia arra, hogy egyfelől lenne magyar identitástudata, másfelől, hogy nem éppen egy mocskos gazember. (Ezt most természetesen általánosságban mondtam.)
Ódor Lajost Zuzana Caputová szlovák államelnök nemrég kinevezte az új, átmeneti szakértői kormány élére.
Mi pedig most csodálattal adózhatunk annak, hogy végre, négy hónapra van egy magyar származású miniszterelnöke Szlovákiának.
De azért azt javaslom: ettől még önmagában ne essünk feltétlenül hasra.
Hiszen, hogy ha jobban belegondolunk, Soros György is magyar állampolgársággal rendelkezik, zsidó és magyar származású ember. Soros György, alias Gyuri bácsi azonban mégsem arról ismerszik meg, hogy Magyarországnak hatalmas segítséget nyújtana. Inkább arról, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy a saját globalista, nyílt társadalommal kapcsolatos céljait megvalósítsa, ennek első lépése pedig nem lehet számára más, mint Orbán Viktor és kormányának elűzése a hatalomból. Ezt pedig úgy akarja elérni, hogy hazánknak ott árt, ahol csak tud.
És ha jobban belegondolunk, Gyurcsány Ferenc és kedves felesége, Dobrev Klára is magyar származású emberek, magyar állampolgárok, igaz?
Ha viszont azt halljuk magától a jó Ferinktől a Spirit FM-es interjújában, hogy egyetlen alapvető céljuk, hogy Magyarország ne jusson hozzá a neki járó uniós pénzekhez, ami konkrétan azt jelenti, hogy ezáltal az országnak látványosan ártanak – lásd például a pedagógusok béremelését –, akkor hiába magyar származásúak, attól még nem érdemlik ki az „ab ovo” elismerésünket.
Sőt mint magyar emberek, egyedül és kizárólag a megvetésünket érdemlik ki, semmi mást. Magyarok, akik ártanak a saját hazájuknak – ezeket az embereket szokták hazaárulóknak nevezni nagyon egyenesen beszélő, egyébként indokolt haraggal fellépő honfitársaink.
De visszatérve Soros papához: Ódor Lajosról az Orbán Viktorral jó kapcsolatot ápoló Rober Fico, az ellenzéki SMER vezetője mondta el, hogy egyértelműen Soros embere, oktat a CEU-n, s korábban is Soroshoz köthető szervezetekkel állt kapcsolatban. Még azt is hozzátette, hogy az államelnök asszony nem véletlenül, s nem szabad szándékból nevezte ki őt miniszterelnöknek, sőt a teljes kabinet nem a köztársasági elnök javaslata, hanem Soros György választása, vagyis az Ódor-kormány egy Soros-filozófiát és Soros-érdekeket követő kormány.
Fico azt sem rejtette sosem véka alá, hogy Caputovát Soros emberének tartja. Lehet erről bármit gondolni, de az tény, hogy Caputová korábban valóban közel került Soros köreihez, hálózatához.
Ha így nézzük Fico érvelését, azt biztosan megállapíthatjuk, hogy nem logikátlan a levezetése…
De óvatosan az ítélkezéssel, én magam is úgy gondolom, hogy előzetesen ne húzzuk rá a vizes lepedőt Ódorra, s bár nem kell szeretnünk, mint Ódor Emíliát, de azért előre ne is mondjunk róla semmi rosszat. Higgyük el, hogy esetleg van annak jelentősége a szlovákiai magyarság szempontjából, hogy ő magyar származású ember. Elvileg ez is logikus lenne.
Ám tény, hogy a minap kicsit megrendültem az Ódornak időt adni akaró szándékomban.
A miatt a jelenet miatt, ami a kinevezése körüli ceremónia után játszódott le.
Történt, hogy az új szakértői kabinet tagjai méltóságteljes lassúsággal vonultak a köztársasági elnöki palota udvarán, amikor egy magyar újságíró, az ottani Ma7.sk tudósítója közel lépett Ódorhoz, és magyarul megszólította: „Miniszterelnök úr! Miniszterelnök úr!”. Ódor oda sem nézett, illetve csak egy pillanatra, az újságíró pedig feltette gyors kérdését: „Miniszterelnök úr, mit üzen a magyaroknak? Van üzenete a magyar választópolgárok felé?”
Válasz semmi. Reakció semmi. Ódor úgy ment tovább, mintha ott sem lenne a magyar „honfitársa”.
Lehet most így meg úgy védeni Ódort.
De szerintem ez védhetetlen, hogy egyetlen mondatot nem volt képes kinyögni a magyar tudósítónak, legalább annyit, hogy „üdvözlöm őket”, vagy ilyesmit. Nem fogadom el, hogy ettől összedőlt volna az összes renoméja a szlovákok előtt (ha neki ez a legfontosabb szempont!), a kabinet tagjai előtt, amelyben még két (!) magyar ember is miniszteri pozíciót tölt be.
Ez színtiszta megalkuvás, és arra figyelés, hogy bizonyítsa jóravaló „szlovákságát”.
Viszont ezt is nagyon udvariatlan módon tette.
Hallgatása mintha beleegyezés lenne – Fico értékelésébe.
De ne legyen igazam, szívből kívánom!
