Ha így nézzük Fico érvelését, azt biztosan megállapíthatjuk, hogy nem logikátlan a levezetése…
De óvatosan az ítélkezéssel, én magam is úgy gondolom, hogy előzetesen ne húzzuk rá a vizes lepedőt Ódorra, s bár nem kell szeretnünk, mint Ódor Emíliát, de azért előre ne is mondjunk róla semmi rosszat. Higgyük el, hogy esetleg van annak jelentősége a szlovákiai magyarság szempontjából, hogy ő magyar származású ember. Elvileg ez is logikus lenne.
Ám tény, hogy a minap kicsit megrendültem az Ódornak időt adni akaró szándékomban.
A miatt a jelenet miatt, ami a kinevezése körüli ceremónia után játszódott le.
Történt, hogy az új szakértői kabinet tagjai méltóságteljes lassúsággal vonultak a köztársasági elnöki palota udvarán, amikor egy magyar újságíró, az ottani Ma7.sk tudósítója közel lépett Ódorhoz, és magyarul megszólította: „Miniszterelnök úr! Miniszterelnök úr!”. Ódor oda sem nézett, illetve csak egy pillanatra, az újságíró pedig feltette gyors kérdését: „Miniszterelnök úr, mit üzen a magyaroknak? Van üzenete a magyar választópolgárok felé?”
Válasz semmi. Reakció semmi. Ódor úgy ment tovább, mintha ott sem lenne a magyar „honfitársa”.
Lehet most így meg úgy védeni Ódort.
De szerintem ez védhetetlen, hogy egyetlen mondatot nem volt képes kinyögni a magyar tudósítónak, legalább annyit, hogy „üdvözlöm őket”, vagy ilyesmit. Nem fogadom el, hogy ettől összedőlt volna az összes renoméja a szlovákok előtt (ha neki ez a legfontosabb szempont!), a kabinet tagjai előtt, amelyben még két (!) magyar ember is miniszteri pozíciót tölt be.
Ez színtiszta megalkuvás, és arra figyelés, hogy bizonyítsa jóravaló „szlovákságát”.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!