Ezzel el is érkeztünk a magyar–szlovák feszültség egyik vetületéhez. Miközben az, hogy milyen lehet Ódor Lajos kormánya arra a pár hónapra, csak a felszín, az etnikai feszültség továbbra is ott lapul valahol a szlovákiai mélyben akkor is, ha a mindennapokra szerencsére nem jellemzők az olyan atrocitások, mint anno Malina Hedvig bántalmazása és meghurcolása, illetve a dunaszerdahelyi futballbalhé. A Szeressük-e Ódor Lajost? kérdés – a Szeressétek Odor Emiliát! régi magyar filmet idézve – ezért másodlagos ahhoz képest, hogy felvidéki nemzettársainknak égetően szükségük lenne egységes magyar képviseletre, nem csak a szlovák frakciókban megbújó egy-két magyar nemzetiségűre.

Ahogy Csáky Pál korábbi miniszterelnök-helyettes fogalmazott: a szlovák pártoktól nem lehet elvárni, hogy magyar érdekeket képviseljenek. A töredezett felvidéki magyar paletta ugyan Szövetség néven igyekezett rendezni a sorait, de továbbra sem mutat átütő erőt, a felmérések szerint a parlamenti bejutási küszöb környékén egyensúlyoz. Példa lehet számára a romániai RMDSZ: ha a Trianon utáni körülmények között helytállni kénytelen magyar pártok legalább azt a szavazatarányt hozzák, ami országukban a magyarok aránya, akkor nem lehet gond a parlamentbe bejutással.

Nemcsak Szlovákiának és benne a magyar közösségnek, de Magyarországnak, sőt a visegrádi négyeknek is érdekük, hogy északi szomszédunknál minél előbb véget érjen az öt évvel ezelőtti Kuciak-gyilkosság óta tartó politikai válság. Az azt követő fejlemények négy kormányfőt sodortak már el (Robert Fico, Peter Pellegrini, Igor Matovic és Eduard Heger), és ha hivatalba léphet is, Ódor Lajos sem e posztról megy majd nyugdíjba. Heger ügyvezető kormányfőként olyan jelentéktelen volt, hogy minapi lemondása a még levágott fejjel is a baromfiudvaron rohangáló csirke kimúlását idézte.

A visegrádi négyekben csak a magyar és a lengyel kormány helyzete stabil – utóbbi országban ráadásul az idén szintén választásokat tartanak –, a cseh politika a szlovákhoz hasonlóan csapódó, Petr Pavel személyében most például kifejezetten Amerika-barát elnököt választottak meg, miközben pártszerkezetük képlékeny, a kormányfők jönnek-mennek, ugyanúgy, ahogy Szlovákiában. A szlovákiai folytatást mindenesetre mindannyian kíváncsian várjuk; az eddigi legmegnyugtatóbb fejlemény a meghökkentő magyarellenes kirohanásairól elhíresült Rastislav Kácer távozása a külügyminiszteri posztról, egyben pedig az EU külügyi tanácsából.

Borítókép: Ódor Lajos (Forrás: Wikipédia)