Most végképp kiderült: Mesterházy Attila kolozsvári „kanosszajárása”, az erdélyi magyarok megkövetése 2004. december 5-éért őszintétlen lépés volt, melyet a szavazatszerzés szándéka kényszerített ki. Az MSZP igazi arca és politikája mégiscsak a 2002 decemberi, amikor Medgyessy Péter és Kovács László a Kempinsky Hotelben együtt koccintott Erdély Romániához csatolásának érfordulóján.
Márpedig ez az arc Kádár János arca, ez a politika Kádár János politikája, amelyet anno Ceausescuval, a Kondukátorral szemben oly „eredményesen” alkalmazott a kommunista pártfőtitkár; következményképpen az erdélyi–partiumi magyarok helyzete teljesen tarthatatlanná vált. Ennek a politikának, sőt ennek a világlátásnak a lényege a megalkuvás, az alárendelődés, a „merjünk kicsik lenni” elve, durvábban szólva a seggnyalás. Valamint a nemzeti érdekek elárulása.
Vajon mit gondol minderről az RMDSZ? Mit gondol minderről Kelemen Hunor? Vagy ők is helyeslik ezt a nagy húzást?
(Itt említeném Alföldi Róbert esetét: ő, mint a Nemzeti Színház igazgatója, valamelyik december elsején, akárcsak a szocialisták, a románokkal együtt akart megemlékezni – nagy ünnepség közepette – Erdély elcsatolásáról. Ezt már tervbe is vette, de az óriási tiltakozás megrémítette, és végül elállt „lélegzetelállító koncepciójától”. Ám megítélésem szerint tervével ott és akkor méltatlanná vált a nemzeti színházának igazgatói pozíciójára – amitől ő még természetesen lehet óriási színész és kiváló rendező.)
Hallom és olvasom, hogy a szocialista pártban is vannak néhányan, akik ellenzik a magyarellenes Ponta meghívását. Ám ez sovány vigasz, a tények magukért beszélnek: Ponta itt lesz Budapesten. És mosolyogni fog.
És a szocialisták folytatólagosan, következetesen, kitartóan nem változnak.
