Ha-Ha-ha! – második felvonás

Megint eljöttek. És persze sokszor fognak még jönni. A hahás, bajnais, Sirály klubos, saul alinskys fiatalok a Fidesz születésnapján ismét megjelentek a párt székháza előtt, és tüntettek.

Tüntetésük mottója ezúttal: „Mostantól az önkény ellen! Mostantól a jogállamért!” A Fidesz pedig egy egyszerű molinóval fogadta őket: „Békés ünnepet!” Hát hiszen húsvét volna, nagypéntek. Komolyabban kell foglalkozni ezekkel az egyetemista vagy nem egyetemista lányokkal és srácokkal, mert teljesen nyilvánvaló, hogy a következő egy évben, egészen a választásokig újra és újra jelen lesznek a köztereken, tüntetni és demonstrálni fognak, változatosabbnál változatosabb flashmobokat mutatnak majd be Saul Alinsky „intéseinek” szellemében.

Nem fogják megengedni, hogy a következő időszakban ne figyeljünk oda rájuk; Alinsky utasításait követve nyomni, szorongatni, préselni fogják politikai ellenségüket, az Orbán-kormányt és a Fidesz–KDNP-t, nem hagyják, hogy utóbbiak egy pillanatra is időt nyerjenek, fellélegezzenek, összeszedjék magukat. S mivel fiatalok és „hamvasak”, s küzdő-, illetve kitartóképességük a generációs adottságoknál fogva is mérhetetlen, tartós jelenlétük a nyilvánosságban és a közéletben könnyen megjósolható.

De mit is akarnak, kik is ezek a fiúk és lányok? Fel kívánnak lépni az önkény ellen – mondják –, amelyet az Orbán-kormány épített ki. Fel kívánnak lépni a diktatúra ellen, mert már – ha nem tudnánk – Magyarországon diktatúra van. Ja, és a diktatúra azzal épült ki „végképp”, hogy a negyedik alkotmánymódosítás életbe lépett április elsején, ami megszünteti az Alkotmánybíróság mozgásterét.

Eléggé meglepő módon jómagam is voltam fiatal, tettem/tettünk a főiskolán – ahová jártam a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején – néhány ellenálló lépést, lázadoztunk a főiskolai vezetés ellen, de ott azt nem sokáig tűrték, s választhattunk kirúgás vagy bent maradás között. Az ugyanis valóban diktatúra volt, ráadásul „puha” diktatúra.

Tehát megértő vagyok a fiatalok lázadásaival szemben. De a hülyeséget nem szeretem. Hülye módon lázadni nem érdemes. Attól nem leszünk nagy arcok, kedves barátaim. Ugyanis nézzük csak: önkény, diktatúra. Ezek nagyjából hasonló tartalmú fogalmak; a politológiai irodalom szerint a diktatúra vagy önkényuralom egy olyan személy vagy csoport uralma, amely felhatalmazás nélkül monopolizálja a hatalmat, döntéseinek nincs korlátja, megszünteti az ellenzéki kontrollt, nincsenek szabad választások, nincsenek szabadságjogok, nincs szabad sajtó, nincsenek hatalmi ellensúlyok, jogi és alkotmányos korlátok stb.

A Lendvay utcai tüntetők szerint önkényuralom és diktatúra van Magyarországon. Erről másodszor beszélnek a gyülekezési jogot szabadon érvényesítve, sőt úgy, hogy legutóbb birtokháborítást is elkövettek. Önkényről beszélnek, gyülekezési és véleménynyilvánítási jogaikat szabadon gyakorolva. Ez „zsír” sőt „lol”, srácok és lányok. Ez értelmes és logikus.

És még oda is mennek a Gyorskocsi utca elé, hogy tiltakozzanak jogellenesen székházfoglaló társaik előállítása ellen. Ez már nekem egy kicsit önkényes magatartásnak tűnik, fiúk és lányok, lányok és fiúk. Vagy éljen a birtokháborítás, vesszen a tulajdonjog? A kommunizmusban tényleg minden közös, vagyis minden a Tiétek. Bravó, sőt mondhatnám: bravisszimó!

A tartalomról: Magyarországon szokatlan, európai léptékkel mérve óriási állampolgári felhatalmazást kapott a Fidesz–KDNP a választásokon, melyek szabadok voltak. Magyarországon az ellenzék – melynek léte egyébként egyik alapfeltétele a demokráciának – minden fórumon és a nyilvánosság színterein felléphet, hallathatja hangját, illetve törvényes jogosultságai vannak. Érvényesülnek az emberi és állampolgári jogok, mint a fenti példa is bizonyítja. A rendkívül színes ellenzéki sajtó és média – 168 órától Magyar Narancsig, Klubrádióig és ATV-ig – nap mint nap leírhatja és elmondhatja, hogy ő már nem írhat le és nem mondhat el semmit, mert itt diktatúra van, és cenzúra van, s a cenzúra elfojtja a saját véleményt – fejtik ki saját véleményüket minden nap százszor és ezerszer.

S még valami. Totális tévedés vagy valami más, hogy az Alkotmánybíróság (Ab) korábbi döntései végleg megsemmisültek. Továbbra is kiindulhat belőlük az Ab, ha ezek nem ütköznek az új alaptörvénnyel, ez esetenként dől el. Totálisan nem igaz, hogy az Ab nem emelhet szót mostantól a parlament törvényeivel szemben. Valamelyest szűkült az Ab jogköre, de nem szűnt meg; ez azért van, mert az Orbán-kormány egy szélsőségesen aktivista Ab-t át akar alakítani egy kevésbé aktivista Ab-vé. Ez kétharmados döntés kérdése: Európában van ilyen, s van olyan alkotmánybírósági gyakorlat is, az egyik szélesebb jogokat ad, a másik szűkebbeket, mint az új magyar gyakorlat.

Itt teszem hozzá, hogy Svájcban a szövetségi törvényekre nem terjed ki az alkotmánybíráskodás, a skandináv államokban nem hoztak létre Ab-ket, az Egyesült Királyságban pedig hagyományosan fel sem merül az Ab létrehozása, s egyébként is ahány ország, annyiféle jogkörű Ab. Magyarország pedig Ab-modellt vált. Ez tehát az a rémes diktatúra és önkény? Ugyan már! Ugyan már!

Tehát hátrább az agarakkal, lányok és srácok. Több ésszerűséget és higgadtságot kívánok, bár tudom, Saul Alinsky-ből nem lesz soha Paul Alinsky. De hát Istenem, az ember próbálkozik. A következő tüntetésetek után is ezt teszi az ember. Hátha segít rajtatok.