Bajnai, a Gordon

Bajnai Gordon elszánta magát, hogy újra az ország miniszterelnöke legyen 2014-től. Ha nehezen is megy, vegyük ezt a szándékát komolyan, és nézzük meg röviden, kit kapnánk, ha Bajnaira tennénk a voksainkat.

Először is: a múlt embere, méghozzá a posztkommunista múlté. Politikusi pályafutása a Kommunista Ifjúsági Szövetségben, a KISZ-ben kezdődött, több évtizedes kapcsolata Gyurcsány Ferenccel is innen eredeztethető – a pártállami diktatúra vezető köreiből jöttek mindketten. Bajnai és Gyurcsány a rendszerváltás idején a Creditum Kft.-ben együtt dolgoztak a párt- és KISZ-, valamint szakszervezeti vagyon felosztásában és átmentésében, szoros együttműködésben az MSZP-s Kiss Péterrel. Bajnai és Gyurcsány útjai 2006-ban ismét összeértek, Bajnai miniszteri és kormánybiztosi pozíciókat vállalt Gyurcsány Ferenc első és második kormányában, s túlzás nélkül mondhatjuk, hogy szinte miniszterhelyettesi funkciót töltött be. Miniszterhelyettesit abban a kormányban, amelyik e négy év alatt, 2006 és 2010 között végletesen eladósította és ezáltal tönkretette az országot. Gyurcsány volt jobbkeze lenne a jövő embere?

Másodszor, Bajnai Gordon küldött ember, méghozzá a globális pénzügyi, gazdasági és politikai körök embere. (Hozzáteszem, miként barátja, Gyurcsány Ferenc is az volt.) Bajnait egyszerűen „kitalálták”: a Bajnai által alapított Haza és Haladás Alapítvány kezdettől fogva az Egyesült Államok Demokrata Pártjához húzó baloldali-liberális agytröszt, a Center for American Progress (CAP) partneri támogatását élvezi. Szigetvári Viktor tanácsadó egy helyütt úgy nyilatkozott, hogy a CAP néhány tízmillió forintot fizetett eddig az alapítványnak – elképzelhetjük, hogy ez valójában mit – vagyis mennyit – jelent és fog jelenteni. A CAP a Clinton család, illetve Hillary Clinton külügyminiszter szellemi hátországát testesíti meg. Egyáltalán nem mellékes, hogy Hillary Clinton 2011. júniusi budapesti látogatása alkalmával külön találkozott Bajnai Gordonnal. Kérdés – persze valójában nem kérdés –, vajon miről beszélgethettek? Megemlítendő itt, hogy a CAP mögött ott áll pénzével Soros György dollármágnás is. Emellett a New York-i Columbia Egyetem, valamint a Johns Hopkins Egyetem Haladó Nemzetközi Tanulmányok Intézete is vendégprofesszorrá fogadta Bajnait, aki egy másik fontos intézmény, a Transzatlanti Kapcsolatok Központjának munkájába is bekapcsolódik, mely intézetben megtalálható Simonyi András volt amerikai nagykövet, Charles Gáti Orbán-gyűlölő politológus és Francis Fukuyama is. (Charles Gáti Bajnai barátja.) Az amerikai magyar lobby vezetője, Lipták Béla a tavalyi év februárjában levélben figyelmeztette a Johns Hopkins University rektorát, hogy a munkatársak egy része azon dolgozik, hogy megdöntsék a törvényesen választott szabad magyar kormányt és visszajuttassák a hatalomba Bajnai Gordont.

Harmadszor – és ez az előzőből szorosan következik – a nemzeti szuverenitás feladásának, az önfeladásnak az embere. Bajnai miniszterelnökségének egy éve alatt semmi mást nem tett a gazdaságpolitikában, csak és kizárólag azt, amit mondtak és előírtak neki az IMF-től, az Európai Uniótól, New Yorkból és Washingtonból. Gazdasági lépései önállótlanok voltak, egy irányítható ember lépései. Kiszolgálta az IMF és Világbank által a sok országra rákényszerített, mainstream-áramlatnak számító neoliberális gazdaságpolitika elvárásait, átfogó megszorításokat hajtott végre a lakosság felé, ezzel szemben kedvezett a befolyásos bankoknak és multinacionális cégeknek. Követte azt, amit már Gyurcsány Ferenc is művelt, szűkítve és lényegében megszüntetve a magyar gazdaságpolitika mozgásterét, nemzeti szuverenitásunkat. Nem véletlenül írta azt Gyurcsány Ferenc 2011-ben a blogjában, hogy „Bajnai politikai karaktere, ízlése hozzánk, a Demokratikus Koalícióhoz áll a legközelebb”, s hogy Bajnait könnyebb szívvel és mélyebb meggyőződéssel támogatja, mint bárki mást. Igen, Bajnaival újra megkapnánk a reinkarnálódott Gyurcsány Ferencet. Tréfásan szólva ez körülbelül olyan megoldás, mint amikor 1956 tavaszán leváltották Rákosit és jött helyette – Gerő Ernő. Ezt szeretnénk? Ezt akarjuk?

S végül negyedszer, Bajnai Gordon egy erkölcsileg erősen kifogásolható, morálisan hideg ember. Miért is? Többek között: mindenben parírozott annak a Gyurcsány-kormánynak, amely eladósította és tönkretette az országot; nem szólalt fel az őszödi beszéddel szemben; nem szólt semmit, nem tiltakozott és nem mondott le erkölcsi okokból, amikor 2006 őszén a rendőrség kegyetlen brutalitással verte az ártatlan tüntetőket az utcán, lábbal tiporva az emberi és állampolgári jogokat. (Igaz, mostanában elhatárolódott az utóbbiaktól, de micsoda időbeli távolságban.)

Továbbá: amikor a Wallis beszállt a Hajdú-Bét nevű cégbe, tönkretette azt, s amikor a libatenyésztők közül néhányan öngyilkosok lettek az elmaradt kifizetések miatt, nem mutatott együttérzést és nem kért bocsánatot senkitől – a mai napig ez nem történt meg –, pusztán arra hivatkozott, hogy „szakmailag nem értettek hozzá”. Valamikor a Népszabadságban pedig annyit tudott kicsikarni magából a hajdú-bétes viselt dolgaival kapcsolatban, hogy ő minden eddigi vele szemben indított perét megnyerte – és punktum. Ez, megmondom Önöknek őszintén, Horn Gyulára emlékeztet, aki, amikor felvetették neki, hogy a III/III-as ügynöktörvény alapján ő is érintett, és ezért erkölcsi okokból le kellene mondania, csak annyit mondott: igen, érintett vagyok. NA ÉS? Nos hát, kedves barátaim, én Bajnai Gordon válaszában éppen ezt a NA ÉS-t érzem ki újra, vagyis a morális felelőtlenséget és hidegséget.

Ha Bajnai újra visszajönne, mint ahogyan „visszajött” Horn Gyula, Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc, akkor mindent elveszítenénk, amit az elmúlt három évben elért az ország a nemzeti szuverenitás és a közjó védelmében.