Először is: ha a modern parlamentarizmus világában egy pártszövetség képes arra, hogy kétszer egymás után kétharmaddal győzzön, akkor az a politikai alakulat tartósan megértett valamit az adott ország állapotából, kultúrájából, szokásaiból, történelméből, lelki alkatából. Másképp ez nem megy. Ismétlem: másképp nem megy!
Márpedig, ha ez így van, akkor az a pártszövetség – tehát a Fidesz–KDNP – európai szinten bizonyítja, hogy megértette a demokrácia lényegét. Ez pedig az, hogy nem egy meghatározott, világot és Európát irányító balliberális elitcsoport uralkodó véleménye és utasításai szerint lép fel a hazai politikában, hanem – mily megdöbbentő! – az emberek, a „népszuverén” döntő többségének véleményét, értékeit, vágyait fogalmazza meg és igyekszik kormányzati szinten megvalósítani.
Úgy látom, hogy a nemzeti tábor egymás után második kétharmados győzelme nemcsak itthon, hanem európai, sőt világszinten is kivívta a neoliberális „istenek” haragját. Képzeljék, mily meglepő dolog történik ezekben a napokban: a neoliberális istenek egyáltalán nem értékelik a Fidesz–KDNP valóban világszintű teljesítményét Ejnye, ejnye; hát miért is nem tetszik a dicsőséges nagyuraknak az, ha egy pártszövetség megérti az emberek, a választópolgárok akaratát, miért is nem tetszik, hogy a Civil Összefogás Fórum és a Békemenet mögött álló száz- és százezrek önként, szabad akaratból szerveződnek, aláírnak, vonulnak az utcára, hogy megmutassák, a kormányt szívvel-lélekkel támogatják?
Netán csak nem azért nem dicsérik e kiemelkedő demokratikus teljesítményt, mert kiderül ezen a szent helyen, 2014-ben Európa közepén, hogy valójában a neoliberális istenek zsigerileg megvetik a demokráciát?
Netán csak nem most mutatkozott meg ország-világ előtt, hogy a neoliberális király meztelen lett?
Esetleg talán arról van szó, hogy a neoliberális istenek csak hivatkoznak a demokráciára, amelyet valójában nem művelnek, hanem használnak?
Nem lehetséges, hogy a neoliberális istenek a demokrácia intézményeit pusztán eszközként kezelték-kezelik céljaik elérésére, melyek a következők: 1. az emberek kiszolgáltatott fogyasztóvá és munkaerővé váljanak, akik felett a „piac” (Oxfam: 67 kőgazdag ember) uralkodik, 2. akik értékeiket, normáikat vesztik és ezzel emberi tartásukat is és 3. akik a világon változtatni már semmit sem szándékoznak – lásd a mai fiatalságot?
Mindez nem lehetséges?
És ha mégis lehetséges – szerintem nem pusztán lehetséges, hanem valóságos –, akkor végső soron azt mondhatnánk nekik mi, nemzeti, jobboldali és keresztény emberek, hogy „tetszettek volna nem tömegdemokráciát csinálni!”
Nyilvánvaló, hogy a 21. századi neoliberális hatalmi körök számára a tömegek, az állampolgárok valóságos uralma riasztó, felfoghatatlan és életveszélyes. Nyilvánvaló az is, hogy az Orbán-kormány demokráciára – tehát szavazatokra, a többség támogatására – épülő sikere veszélyezteti a világban fennálló – arisztotelészi fogalmakkal élve – arisztokratikus, de valójában oligarchikus világuralmi formát.
A világelit hazai fegyverhordozói, a magyarországi neoliberális guruk ezt pontosan értik, és az elmúlt napokban rémületükben láthatóan elvesztették a fejüket. Mészáros Tamás például az ATV-ben úgy fogalmazott, hogy a Fidesz a választási rendszer átalakításával elcsalta a választásokat. Mit mondjak? Ez bizony – ma már szinte mindenki elismeri – szemenszedett – khmm – tévedés.
Kálmán Olga szintén az ATV-ben penetráns és agresszív módon szidta le Schiffer Andrást a neoliberális mantrától eltérő véleménye miatt, s észre sem vette, hogy régen kilépett szakmája keretei közül és véleménymondó vezérré vált.
Havas Henrik pedig ugyanebben a tv-ben elképesztő stílusban s minden ok nélkül egyszerűen „leugatta” G. Fodor Gábort.
Végül Avar János a Vasárnapi Hírekben már arról ír, hogy a Nyugat csalódott a magyar választókban, ezért lépnie kell az orbáni „diktatúrával” szemben. Azt írja, a Nyugat elvesztette illúzióit Magyarországgal kapcsolatban. Vagyis, fordítsuk le: a Nyugat csalódott a szabad választások intézményében. Oké, gyerekek, akkor játsszunk nyílt kártyákkal: a demokrácia projekt szerintetek tehát nem működik, jöjjön akkor a – micsoda is és hogyan??
Itt tart a világ, és itt tartanak a mi neoliberális politikusaink és „értelmiségijeink”. Annak, aki jól ismeri a Békemeneteken részt vevő nemzeti polgári középosztályunk igazi összetartását és közösségi érzületét, legszívesebben sírni volna kedve, mert a választások után valóban kiegyezést akartunk. De kivel is és hogyan??
Most már úgy látom, egyelőre még fontosabb a következő két választáson egyértelművé tenni a demokrácia „üzenetét” idehaza, illetve Európa és a világ urai felé is.
