Érthető persze és magyarázható az Oxford University Press döntése, hiszen igyekeztek a terrormerényletből tanulni s megfelelő következtetéseket levonni. Abból indulhattak ki – szerintem helyesen –, hogy a francia gúnylap elleni merénylet megmutatta: több tiszteletet és visszafogottságot kell tanúsítani a világ nagy vallásaival, így az iszlámmal és a zsidó vallással szemben. A vallások valóban a nagy civilizációk alapjai, s a civilizációk, kultúrák önállóan, egymástól független törvények és normák, elvárások és szabályok szerint élik az életüket. A civilizációkat immáron nem lehet és nem szabad egymás alá- és fölérendelni. Vége annak, az egészen a huszadik század végéig fennálló illúziónak, hogy a mi, kereszténységre épülő nyugati civilizációnk felette állna a többi civilizációnak, s ezért valamifajta „joga”, sőt „előjoga” lenne arra, hogy kioktassa a hinduista, konfuciánus, buddhista, iszlamista és zsidó vallási kultúrákhoz tartozó népeket és országokat arról, hogy hogyan kellene másképp élniük az eddigiekhez képest.
S éppen ebben rejlik a globalizációnak nevezett, de valójában az Egyesült Államok és a globális pénztőke által gerjesztett folyamatnak a korlátja és határoltsága. A globalizáció bekebelező hatásaival szemben ugyanis nem pusztán a lokalitások és a nemzetállamok védekeznek foggal-körömmel, hanem a vallási alapú civilizációk is. S ellenállásukat és erejüket éppen a vallási gyökérzet adja, illetve a vallási alapítók által hordozott tanokból következő sajátos normák és magatartásformák.
