S a környező, volt kommunista országok: Csehország 31., Szlovákia 45., Oroszország 50., Lengyelország 60., Románia a 86. A boldogságindex végén Szíria, Burundi és Togo végzett.
Korántsem akarom azt állítani, hogy a boldogsághiányunk kizárólag az alacsony órabér következménye: a boldogságnak ezerféle összetevője van, amelyeket a nemzetközi kutatás igyekezett is figyelembe venni. De az is biztos – s ezt a mindennapi tapasztalatok is megerősítik –, hogy az alacsony órabér óriási gátja annak, hogy boldog országgá váljunk. Hiszen nem tudjuk megvenni, elérni, megfizetni azokat a dolgokat, amelyek boldoggá vagy boldogabbá tehetnének bennünket, magyarokat.
Persze könnyen lehet, hogy ha az órabérünk elérné az EU-s átlagot, akkor sem válnánk „lineárisan” boldogabb nemzetté; sokkal bonyolultabb lelkek vagyunk mi, magyarok annál, hogy ez ilyen egyszerű lenne. No de mégis: próbáljuk végre már ki egyszer azt, hogy a magyar dolgozók – hogy egy nagyon régi, nagyon szerény szakszervezeti követelést idézzek fel – „tisztességes napi munkáért tisztességes napi munkabért” kapjanak. Mert erre még nem volt példa a 25 év alatt!
A magyar politikai és gazdasági elit együttes felelőssége, hogy a bérek tekintetében 25 év alatt sem történt rendszerváltás. Jól tudjuk: a Kádár-korszakban a béreket azért tartották mesterségesen alacsonyan és „egyenszinten”, mert az állam igyekezett ingyenes szociális, kulturális, egészségügyi stb. ellátást biztosítani az embereknek. A rendszerváltás után viszont az önmagát túlvállaló, totálisan eladósodott állam fokozatosan megszüntette a különféle támogatásokat és ingyenes, vagy nagyon olcsó szolgáltatásokat, s különösen a baloldali kormányok időszakában rábízott mindent a piacra. A piacon viszont egy olyan, részben hatalomátmentő posztkommunista, részben multinacionális, „vadkapitalista” és végtelenül önző, antiszolidáris gazdasági elit jelent meg, amelyik a béreket továbbra is mesterségesen alacsony szinten tartotta. A vagyonát nagyrészt elherdáló, kirabolt állam pedig eszköztelenül szemlélte e folyamatot az elmúlt 25 évben.
