A két megállapítás látszólag egymástól független, de csak látszólag: vajon kaphatott volna-e ilyen erősen bizalmi jellegű megbízást az Európai Bizottságtól az Altus Zrt., ha annak tulajdonosa ellen valamelyik viselt dolga kapcsán eljárás folyna? Vagy ha netán már valamelyik ügyben ítélet is született volna?
Nos, erre mi a válasz?
De menjünk sorjában, s először is szögezzük le: természetesen az a tény, hogy az Európai Bizottság a 2014–2020 közötti időszak európai uniós pénzügyi támogatási szabályozásának ellenőrzésével és vizsgálatával Magyarország és más országok vonatkozásában egy olyan céget bízott meg, amely egy korábbi magyar miniszterelnök és jelenleg is aktív parlamenti képviselettel, kormányzati ambíciókkal rendelkező párt vezetőjének tulajdonában áll és amely cég munkatársai a korábbi – az unió által is bírált – fejlesztéspolitikai rendszer megalkotói és működtetői voltak, egyszerűen elfogadhatatlan és sajnos minősíti az Európai Bizottságot.
Az Európai Bizottság ezzel a döntésével egyszerre tűnik mazochistának és cinikusnak – ezen túl pedig durván beavatkozik egy ország belügyeibe.
Mazochistának azért tűnik, mert Gyurcsány Ferenc volt az a miniszterelnök, aki a működése során olyan konvergenciaprogramot adott át Joaquín Almunia akkori EU-s pénzügyi biztosnak, amely „száz apró trükktől” hemzsegett. Vagyis Gyurcsány elvtárs alaposan átverte Almunia elvtársat s ezzel az Európai Bizottságot, szépséghiba viszont, hogy erre utóbbiak rájöttek, s ha igaz a hír, a választások előtt Almunia egy zártkörű, elvtársi megbeszélésen ezt világossá is tette Gyurcsány számára. (Ám – jellemzően – még így sem fordultak el tőle!)
Ezek után Gyurcsány cégét megbízni az EU-s pénzek ellenőrzésével – mi ez, ha nem mazochizmus? Netán szereti az EB, ha átverik és becsapják?
Másfelől nagyfokú cinizmusra vall egy olyan ember cégére bízni a vizsgálatokat, aki miniszterelnökként maga felelt az EU-s pénzek felhasználását végző intézményrendszer kialakításáért és működéséért – mely intézményrendszert az EB maga is bírálta. Ez valóban olyan döntés, mintha Kulcsár Attilát neveznék ki pénzügyminiszternek, hiszen ő jól ismeri a pénzügyi rendszer hibáit
Harmadrészt az EB e döntése még szép emlékű André Goodfriend volt amerikai nagykövetségi ügyvivő belügyeinkbe való beavatkozási kísérletein is túltesz. Hiszen vajon mi várható Orbán Viktor korábbi legnagyobb politikai ellenfelétől, sőt ellenségétől? Vajon abban érdekelt-e, hogy a regnáló kormány számára kedvező, de legalábbis objektív véleményt alkosson a hazai pénzfelhasználás folyamatáról? S ha nyilvánvaló, hogy nem, akkor vajon kinek jó az, ha negatív ítéletek születnek Magyarország kormányáról akár ok nélkül is?
Nem, nem: az EB ezúttal nagyon átlátszó Orbán-kormány-ellenes döntést hozott, és ez sehogyan sem magyarázható. Ezt a döntést csak visszavonni lehetne – normális esetben legalábbis.
Ugyanakkor máris itt van az érem másik oldala: vajon az hogyan lehetséges, hogy Gyurcsány Ferenccel szemben semmilyen gyanús ügyben nem indult eljárás mind a mai napig? Mely eljárások, ha elindulnak és eredménnyel járnak, már jogilag is kizárták volna az Altus Zrt. megbízatásának lehetőségét is?
Idézek a Pestisrácok.hu-ból: „Még a Norvég Támogatási Alap és Soros György alapítványa jóvoltából létező korrupciós lexikon, a K-monitor is 98 cikket gyűjtött össze az Altus Zrt. gyanús ügyeiről. A listában a közel százmillió forintos, valós munka nélküli paksi megbízásoktól, az alumíniumipar pár tíz millió forintos privatizációján át olajügyeken és veszélyeshulladékos machinációkon keresztül a gyakorlatilag ingyen megszerzett balatonőszödi kormányvilláig számos ügy bukkan fel az átmenet két zavaros évtizedéből.”
És ez „csak” az érintett Altus Zrt.-re vonatkozik. Gyurcsánynak egyéb cégeiben – Nomentana, Fittelina, Motim Zrt. stb. – más viselt dolgai is voltak, de azok már többé-kevésbé elévültek. Nem évült el viszont legalább két ügy: egyfelől a sukorói beruházás, másfelől a 2006 őszi rendőri brutalitások ügye. Különösen az utóbbi következménynélkülisége vérlázító: a rendőrség akkor – szimbolikusan és szó szerint is – lábbal tiporta az emberi jogokat, tömegesen követett el jogszerűtlenségeket, s az államigazgatási és döntéshozatali logikát alapul véve egyszerűen elképzelhetetlen, hogy a miniszterelnök ne játszott volna az akkori rendőri fellépésről szóló döntésben meghatározó szerepet. (Völgyesi Miklós, a kitűnő bíró a mai napig sziszifuszi munkát végez az igazság kiderítése érdekében.)
A kormány már a 2010-es választások előtt szigorú elszámoltatást ígért, s akkor mindenki arra gondolt a jobboldalon, hogy az elszámoltatás természetesen Gyurcsány Ferenccel fog kezdődni. Ehelyett 2015-ben Gyurcsány Ferenc – EU-s pecséttel – kvázi „erkölcsi magaslatokról” bírálhatja, értékelheti az Orbán-kormány pénzfelhasználási gyakorlatát. Kifordul a gyomrom
