A két megállapítás látszólag egymástól független, de csak látszólag: vajon kaphatott volna-e ilyen erősen bizalmi jellegű megbízást az Európai Bizottságtól az Altus Zrt., ha annak tulajdonosa ellen valamelyik viselt dolga kapcsán eljárás folyna? Vagy ha netán már valamelyik ügyben ítélet is született volna?
Nos, erre mi a válasz?
De menjünk sorjában, s először is szögezzük le: természetesen az a tény, hogy az Európai Bizottság a 2014–2020 közötti időszak európai uniós pénzügyi támogatási szabályozásának ellenőrzésével és vizsgálatával Magyarország és más országok vonatkozásában egy olyan céget bízott meg, amely egy korábbi magyar miniszterelnök és jelenleg is aktív parlamenti képviselettel, kormányzati ambíciókkal rendelkező párt vezetőjének tulajdonában áll és amely cég munkatársai a korábbi – az unió által is bírált – fejlesztéspolitikai rendszer megalkotói és működtetői voltak, egyszerűen elfogadhatatlan és sajnos minősíti az Európai Bizottságot.
Az Európai Bizottság ezzel a döntésével egyszerre tűnik mazochistának és cinikusnak – ezen túl pedig durván beavatkozik egy ország belügyeibe.
Mazochistának azért tűnik, mert Gyurcsány Ferenc volt az a miniszterelnök, aki a működése során olyan konvergenciaprogramot adott át Joaquín Almunia akkori EU-s pénzügyi biztosnak, amely „száz apró trükktől” hemzsegett. Vagyis Gyurcsány elvtárs alaposan átverte Almunia elvtársat s ezzel az Európai Bizottságot, szépséghiba viszont, hogy erre utóbbiak rájöttek, s ha igaz a hír, a választások előtt Almunia egy zártkörű, elvtársi megbeszélésen ezt világossá is tette Gyurcsány számára. (Ám – jellemzően – még így sem fordultak el tőle!)
Ezek után Gyurcsány cégét megbízni az EU-s pénzek ellenőrzésével – mi ez, ha nem mazochizmus? Netán szereti az EB, ha átverik és becsapják?
Másfelől nagyfokú cinizmusra vall egy olyan ember cégére bízni a vizsgálatokat, aki miniszterelnökként maga felelt az EU-s pénzek felhasználását végző intézményrendszer kialakításáért és működéséért – mely intézményrendszert az EB maga is bírálta. Ez valóban olyan döntés, mintha Kulcsár Attilát neveznék ki pénzügyminiszternek, hiszen ő jól ismeri a pénzügyi rendszer hibáit