Európai Bizottság, Altus Zrt. és a következmények nélküli Gyurcsány

Mondjuk ki: az Európai Bizottság azon döntése, amellyel – más cégek mellett – Gyurcsány Ferenc cégére, az Altus Zrt.-re bízta az uniós pénzek ellenőrzését, a végtelenségig etikátlan, erkölcstelen. Ám az is furcsa, hogy – egyébként – Gyurcsányt az elmúlt években az elszámoltatás szele sem érintette meg.

Harmadrészt az EB e döntése még szép emlékű André Goodfriend volt amerikai nagykövetségi ügyvivő belügyeinkbe való beavatkozási kísérletein is túltesz. Hiszen vajon mi várható Orbán Viktor korábbi legnagyobb politikai ellenfelétől, sőt ellenségétől? Vajon abban érdekelt-e, hogy a regnáló kormány számára kedvező, de legalábbis objektív véleményt alkosson a hazai pénzfelhasználás folyamatáról? S ha nyilvánvaló, hogy nem, akkor vajon kinek jó az, ha negatív ítéletek születnek Magyarország kormányáról akár ok nélkül is?

Nem, nem: az EB ezúttal nagyon átlátszó Orbán-kormány-ellenes döntést hozott, és ez sehogyan sem magyarázható. Ezt a döntést csak visszavonni lehetne – normális esetben legalábbis.

Ugyanakkor máris itt van az érem másik oldala: vajon az hogyan lehetséges, hogy Gyurcsány Ferenccel szemben semmilyen gyanús ügyben nem indult eljárás mind a mai napig? Mely eljárások, ha elindulnak és eredménnyel járnak, már jogilag is kizárták volna az Altus Zrt. megbízatásának lehetőségét is?

Idézek a Pestisrácok.hu-ból: „Még a Norvég Támogatási Alap és Soros György alapítványa jóvoltából létező korrupciós lexikon, a K-monitor is 98 cikket gyűjtött össze az Altus Zrt. gyanús ügyeiről. A listában a közel százmillió forintos, valós munka nélküli paksi megbízásoktól, az alumíniumipar pár tíz millió forintos privatizációján át olajügyeken és veszélyeshulladékos machinációkon keresztül a gyakorlatilag ingyen megszerzett balatonőszödi kormányvilláig számos ügy bukkan fel az átmenet két zavaros évtizedéből.”

És ez „csak” az érintett Altus Zrt.-re vonatkozik. Gyurcsánynak egyéb cégeiben – Nomentana, Fittelina, Motim Zrt. stb. – más viselt dolgai is voltak, de azok már többé-kevésbé elévültek. Nem évült el viszont legalább két ügy: egyfelől a sukorói beruházás, másfelől a 2006 őszi rendőri brutalitások ügye. Különösen az utóbbi következménynélkülisége vérlázító: a rendőrség akkor – szimbolikusan és szó szerint is – lábbal tiporta az emberi jogokat, tömegesen követett el jogszerűtlenségeket, s az államigazgatási és döntéshozatali logikát alapul véve egyszerűen elképzelhetetlen, hogy a miniszterelnök ne játszott volna az akkori rendőri fellépésről szóló döntésben meghatározó szerepet. (Völgyesi Miklós, a kitűnő bíró a mai napig sziszifuszi munkát végez az igazság kiderítése érdekében.)

A kormány már a 2010-es választások előtt szigorú elszámoltatást ígért, s akkor mindenki arra gondolt a jobboldalon, hogy az elszámoltatás természetesen Gyurcsány Ferenccel fog kezdődni. Ehelyett 2015-ben Gyurcsány Ferenc – EU-s pecséttel – kvázi „erkölcsi magaslatokról” bírálhatja, értékelheti az Orbán-kormány pénzfelhasználási gyakorlatát. Kifordul a gyomrom