Ez utóbbit már végképp nem értem: kit is sért az a határozott véleménynyilvánítás, hogy a trianoni békeszerződés – kiáltó és bizonyított igazságtalanságai miatt – nem tekinthető minden szempontból tökéletes nemzetközi megállapodásnak? A csákváriakat? Vagy az angyalföldieket? Vagy az MLSZ-t? Vagy kit?
Egyszóval úgy érzem, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség ezekkel a büntetéseivel, illetve az azok mögött meghúzódó szellemiségével egy elképesztően steril környezetet próbál – mesterségesen – létrehozni az ezer sebből vérző és szenvedő magyar labdarúgás körül. (Most itt tudatosan nem térnék ki a szurkolói kártya kérdésére, illetve a szinte nézők nélkül játszódó mérkőzések érthetetlen túlbiztosítására.) Úgy tűnik nekem, hogy a „foci legyen a magyar családok szórakozása” jelszó jegyében valami olyan, életidegen állapotokat kívánnak létrehozni a pályákon, amelyek a valódi, hús-vér szurkolókat még jobban eltávolítja a meccsre járástól. Bizonyára úgy kellene a jövőben kinézni a „szurkolásnak”, hogy például ilyen bekiabálások hallatszanának: „Nagyon színvonalas a mai teljesítményed, Pisti!”, vagy „Egy kicsit igyekezzetek jobban, fiúk!”, avagy a fradisták így szurkolnának az Újpest ellen: „Győzzön a jobbik, titeket is szeretünk, újpesti srácok!”, illetve, ha a bíró netán óriásit tévedne, azt kellene kórusban üvölteni: „Bíró spori, legközelebb jobban figyeljen!”
