Gyurcsánynak, úgy látszik, mégiscsak meghatározó élménye maradt az őszödi beszédének nyilvánosságra kerülésétől a 2009-es lemondásáig tartó időszak. 2006. szeptember 17-én spontán tüntetések kezdődtek ellene és a kormánya ellen; a tömegek már kezdetektől fogva a távozását és előre hozott választást követeltek. Úgy látszik, az előre hozott választás intézménye olyannyira felejthetetlenné vált számára, hogy lám, kilenc évvel később ő maga hozakodik elő az akkori követeléssel.
Az a „baj” pusztán, hogy a két politikai helyzet nagyjából olyan messze van egymástól, mint Makó-Honvéd Jeruzsálemtől.
2006-ban e sorok írója az egyike volt azoknak, akik legelsőként követelték az előre hozott választást: számos írásomban, televíziós és rádiós nyilatkozatomban érveltem a Magyarországon addig – és azóta sem – alkalmazott politikai válságkezelési mód mellett. Nyugati példák alapján világossá tettem akkoriban, hogy az előre hozott választás sem Nyugat-Európában, sem Közép-, sem Kelet-Európában nem szokatlan és nem ördögtől való, számos példa volt és van az alkalmazására.
Sokan felvetették akkor, hogy a parlamentet csak akkor lehet feloszlatni és előre hozott választást tartani, ha egy kormánytöbbség megszűnik, és ezáltal az adott kormányzat működése ellehetetlenül. Vagyis megítélésük szerint kifejezetten matematikai okokból – a számszerű parlamenti többség eltűnése – történhet ez meg, minden más esetben az a „normális”, ha a megválasztott kabinet végigviszi a parlamenti ciklusát. S mivel Gyurcsány mellett kitartott a baloldali többség, s bizalmat szavazott neki 2006. október 6-án, nincs ok az Országgyűlés feloszlatására. Ami különösen érdekes: nem csak baloldali szereplők hangoztatták ezt, hanem – kevéssé a nyilvánosság előtt – jobboldaliak, ellenzékiek is.
Jómagam ezzel szemben azzal érveltem, hogy a parlament feloszlatása nemcsak akkor következhet be, ha megszűnik a kormányzati többség, hanem akkor is, ha az adott kormányzat súlyos bizalmi és morális válságba kerül, s a társadalom többsége láthatóan és markánsan szembefordul a kabinettel, illetve a miniszterelnökkel. Számos példát hoztam fel arra a világ minden tájáról, Portugáliától Németországon, Csehországon át Görögországig, Haititól Dél-Koreán át Japánig, hogy bár a parlamenti többség még adva volt, a kormányfő vagy a kormány lemondott – vagy az ilyen joggal rendelkező államelnök oszlatta fel a parlamentet –, és előre hozott választásra került sor. E lemondások és feloszlatások a súlyos bizalomvesztésnek, gazdasági válságnak, botrányos korrupciós és egyéb ügyek kirobbanásának voltak a következményei; a kormányfők nem álltak ellen tovább a társadalmi és a nyilvánosságban erősödő nyomásnak, az új választást követelő demonstrációknak és tüntetéseknek.
Nem kétséges, hogy Gyurcsány őszödi beszédének nyilvánosságra kerülése, a beszéd tartalma valóságos és mély bizalmi válságot idézett elő; a fővárosban és az ország számos helyén állandósultak a tüntetések, Gyurcsány Ferenc pedig persona non gratának bizonyult, hiszen bevallotta, hogy az orránál fogva vezette a választókat éveken át, illetve hazugságaival manipulálta a 2006-os választást. Gyurcsány és a kabinet népszerűsége a mélypontra jutott, s bár a matematikai többség megmaradt, a legitimációs veszteség és a krízis olyan mértékű volt, hogy Gyurcsánynak erkölcsi és normatív okoknál fogva le kellett volna mondania.
Annál is inkább, mert egy idő után az ellenzék vezető ereje, a Fidesz is csatlakozott az előre hozott választás követeléséhez: 2007 tavaszán-nyarán már Orbán Viktor is megfogalmazta ennek szükségességét, s a 2008-as szociális népszavazás totális fideszes sikere után ezek az ellenzéki hangok tovább erősödtek.
Gyurcsány és kormánya az állandósult és tömeges bizalomvesztés légkörében lényegében véve cselekvésképtelenné, az ország szinte kormányozhatatlanná vált, ám „hősünk” nem mondott le, dacolt a demokrácia íratlan, morális és normatív szabályaival. Számára és az MSZP – mint diktatúrában szocializálódott párt – számára a hatalom birtoklása felülírt minden demokratikus elvárást és követelményt.
Ezek után megkérdezem: ugyan miféle előre hozott választásról beszél Gyurcsány 2015 tavaszán? 2006 után egy morálisan bukott, népszerűségében a mélyponton lévő, kormányzásra már képtelen kabinetet kívánt elküldeni a magyar közvélemény és a tüntető tömegek, 2015 tavaszán pedig az Orbán-kormány, illetve a Fidesz–KDNP még mindig a legnépszerűbb a rangsorban, nincsenek elsöprő erejű, szűnni nem akaró tüntetések, és nincs legitimációs válságban a hatalom.
Úgyhogy lárifári, Gyurcsány úr! És főleg: több komolyságot! A magyar politikai ennél azért többet érdemel.
