Lárifári, Gyurcsány Ferenc!

Miféle előre hozott választásról beszél 2015 tavaszán?

Nem kétséges, hogy Gyurcsány őszödi beszédének nyilvánosságra kerülése, a beszéd tartalma valóságos és mély bizalmi válságot idézett elő; a fővárosban és az ország számos helyén állandósultak a tüntetések, Gyurcsány Ferenc pedig persona non gratának bizonyult, hiszen bevallotta, hogy az orránál fogva vezette a választókat éveken át, illetve hazugságaival manipulálta a 2006-os választást. Gyurcsány és a kabinet népszerűsége a mélypontra jutott, s bár a matematikai többség megmaradt, a legitimációs veszteség és a krízis olyan mértékű volt, hogy Gyurcsánynak erkölcsi és normatív okoknál fogva le kellett volna mondania.

Annál is inkább, mert egy idő után az ellenzék vezető ereje, a Fidesz is csatlakozott az előre hozott választás követeléséhez: 2007 tavaszán-nyarán már Orbán Viktor is megfogalmazta ennek szükségességét, s a 2008-as szociális népszavazás totális fideszes sikere után ezek az ellenzéki hangok tovább erősödtek.

Gyurcsány és kormánya az állandósult és tömeges bizalomvesztés légkörében lényegében véve cselekvésképtelenné, az ország szinte kormányozhatatlanná vált, ám „hősünk” nem mondott le, dacolt a demokrácia íratlan, morális és normatív szabályaival. Számára és az MSZP – mint diktatúrában szocializálódott párt – számára a hatalom birtoklása felülírt minden demokratikus elvárást és követelményt.

Ezek után megkérdezem: ugyan miféle előre hozott választásról beszél Gyurcsány 2015 tavaszán? 2006 után egy morálisan bukott, népszerűségében a mélyponton lévő, kormányzásra már képtelen kabinetet kívánt elküldeni a magyar közvélemény és a tüntető tömegek, 2015 tavaszán pedig az Orbán-kormány, illetve a Fidesz–KDNP még mindig a legnépszerűbb a rangsorban, nincsenek elsöprő erejű, szűnni nem akaró tüntetések, és nincs legitimációs válságban a hatalom.

Úgyhogy lárifári, Gyurcsány úr! És főleg: több komolyságot! A magyar politikai ennél azért többet érdemel.