Kaderják hozzátette: nyáron a cseh és a magyar áramtőzsde árfolyamai teljesen együtt mozogtak a német piac jegyzéseivel. Az igazgató szerint korábban még sokkal élesebb különbségek mutatkoztak a régión belül. A REKK vezetője kifejtette, a díjak először csak a nagykereskedelem szintjén közeledtek egymáshoz, ám a Europe’s Energy Portal listája arra mutat rá, hogy ez a hatás a kiskereskedelemben is megjelent. – A tarifák eltérhetnének a rendszerhasználati díjak közti különbség vagy az adóztatás sajátosságai miatt, ám úgy tűnik, ezek az elemek is hasonló mértékűek – jegyezte meg a szakértő.
Kaderják Péter úgy véli, egyrészt a közös európai belső energiapiac irányába tett első lépések eredményezik a hasonló árakat, de a nagymértékű nemzetközi áramkereskedés is hozzájárul a folyamathoz. – Ha valami nagy sokk vagy torzító tényező nem keletkezik a piacon, akkor ez a tendencia lehet jellemző a következő években is – fűzte hozzá. (Az Európai Tanács februári döntése szerint az európai közös gáz- és árampiacot 2014-ig kell létrehozni. Jelenleg az ehhez szükséges modellek kidolgozása zajlik.)
A gáz esetében az árbeli eltéréseket elsősorban a forrásbeszerzés lehetőségei adják az egyes országok között. A REKK igazgatója azonban úgy véli, a hazai vállalati és intézményi tarifák elég versenyképesek a régiós mezőnyben. Felhívta a figyelmet a kisebb és a nagyobb ipari fogyasztók közti árkülönbségre, amely Magyarországon igen jelentős. Kaderják Péter szerint ez a normális, különösnek inkább a román eset nevezhető, ahol a két felhasználói csoport gázára között szinte egyáltalán nincs eltérés. – A szolgáltatók között a legnagyobb verseny nyilvánvalóan a legnagyobb fogyasztókért zajlik, ami kedvezően hat a tarifákra – hangsúlyozta.
Aszódi Attila, a Magyar Tudományos Akadémia energetikai bizottságának elnöke arra emlékeztetett, hogy az európai gázárak a 2008-as válság következtében erőteljesen zuhantak a fogyasztás visszaesése következtében. Ez a hatás kevésbé érvényesült ugyanakkor olyan országokban, mint hazánk, ahol a szállítás döntő többségét az orosz Gazprommal fennálló, hosszú távú gázvásárlási szerződés fedezi. Ennek köszönhetően a tarifa meglehetősen stabil, de komolyabb uniós árcsökkenés sem tud jelentős változást okozni a végfelhasználói díjakban.
