Csaknem valamennyi díjkategóriában magasabb a hazai áram- és gázár a nem lakossági fogyasztók körében, mint az EU 27 tagállamának átlagos tarifája – derül ki az uniós energetikai statisztikákkal foglalkozó Europe’s Energy Portal adataiból. Az idén júniusban frissített lista szerint egyedül a kisebb, vagyis az évi 0,25 gigawattórányi gázt fogyasztó vállalkozások esetében múlja alul a hazai árszint az uniós átlagot. Ez utóbbi átszámítva 13,8 forint kilowattóránként, ugyanakkor a magyarországi cégeknek ezért a mennyiségért 13,1 forintot kell fizetniük. A nagyobb fogyasztóknál, amelyek évi öt gigawattóra körüli mértékben használnak föl gázt, az EU átlaga 10,8 forint kilowattóránként, amitől a hazai átlagos díjszabás csak alig tér el. Nálunk ugyanis egy kilowattóráért 11 forintot fizetnek a nagyfogyasztók. Érdekes módon mindkét felhasználói kategóriában Románia a legolcsóbb, míg Dánia a legdrágább ország. Miközben keleti szomszédunknál a nagyok 6,7, a kisebbek pedig 6,8 forintnak megfelelő román devizát fizetnek egy kilowattóráért, addig Dániában ez a két szám 26,9 és 19,6 forint.
Ennél valamivel nagyobb különbség mutatkozik az áramárak tekintetében. Itt a kisebb fogyasztóknál (ami évi öt gigawattóra körüli villamosenergia-igényt jelent) az uniós átlag 33,2 forint kilowattóránként, miközben hazánkban a vállalkozások 34,2 forintot fizetnek a Europe’s Energy Portal adatai szerint. Ugyanez a nagy, tehát évi húsz gigawattórát fogyasztó vállalatoknál nálunk 30,5 forintot tesz ki. Az unió 27 országának átlagos tarifája azonban csak 29,6 forint. A villamos energia esetében a kisebb fogyasztóknál a legdrágább Málta kilowattóránként 53,7 forintos átlagárával, míg a nagyobbaknál Ciprus 48,8 forinttal. A legolcsóbb évi öt gigawatt körül Franciaország (21,5 forint), húsz gigawattnál pedig Bulgária (19,5 forint).
Kaderják Pétert, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) igazgatóját a fenti adatokat tekintve az lepte meg, hogy az egyes térségbeli országok áramárai mennyire közel állnak egymáshoz. – A globális gazdasági válság óta jelentős árkiegyenlítődés játszódott le a régióban – fogalmazott megkeresésünkre a szakértő.
Kaderják hozzátette: nyáron a cseh és a magyar áramtőzsde árfolyamai teljesen együtt mozogtak a német piac jegyzéseivel. Az igazgató szerint korábban még sokkal élesebb különbségek mutatkoztak a régión belül. A REKK vezetője kifejtette, a díjak először csak a nagykereskedelem szintjén közeledtek egymáshoz, ám a Europe’s Energy Portal listája arra mutat rá, hogy ez a hatás a kiskereskedelemben is megjelent. – A tarifák eltérhetnének a rendszerhasználati díjak közti különbség vagy az adóztatás sajátosságai miatt, ám úgy tűnik, ezek az elemek is hasonló mértékűek – jegyezte meg a szakértő.
Kaderják Péter úgy véli, egyrészt a közös európai belső energiapiac irányába tett első lépések eredményezik a hasonló árakat, de a nagymértékű nemzetközi áramkereskedés is hozzájárul a folyamathoz. – Ha valami nagy sokk vagy torzító tényező nem keletkezik a piacon, akkor ez a tendencia lehet jellemző a következő években is – fűzte hozzá. (Az Európai Tanács februári döntése szerint az európai közös gáz- és árampiacot 2014-ig kell létrehozni. Jelenleg az ehhez szükséges modellek kidolgozása zajlik.)
A gáz esetében az árbeli eltéréseket elsősorban a forrásbeszerzés lehetőségei adják az egyes országok között. A REKK igazgatója azonban úgy véli, a hazai vállalati és intézményi tarifák elég versenyképesek a régiós mezőnyben. Felhívta a figyelmet a kisebb és a nagyobb ipari fogyasztók közti árkülönbségre, amely Magyarországon igen jelentős. Kaderják Péter szerint ez a normális, különösnek inkább a román eset nevezhető, ahol a két felhasználói csoport gázára között szinte egyáltalán nincs eltérés. – A szolgáltatók között a legnagyobb verseny nyilvánvalóan a legnagyobb fogyasztókért zajlik, ami kedvezően hat a tarifákra – hangsúlyozta.
Aszódi Attila, a Magyar Tudományos Akadémia energetikai bizottságának elnöke arra emlékeztetett, hogy az európai gázárak a 2008-as válság következtében erőteljesen zuhantak a fogyasztás visszaesése következtében. Ez a hatás kevésbé érvényesült ugyanakkor olyan országokban, mint hazánk, ahol a szállítás döntő többségét az orosz Gazprommal fennálló, hosszú távú gázvásárlási szerződés fedezi. Ennek köszönhetően a tarifa meglehetősen stabil, de komolyabb uniós árcsökkenés sem tud jelentős változást okozni a végfelhasználói díjakban.
