Amíg a jelenlegi kormánynak az egyik legsürgetőbb feladata a magyar államadósság elleni küzdelem, addig úgy tűnik, a szocialista kabinetek idején a pénzügyminiszternek nem ez volt a legfontosabb teendője. Szakállamtitkári szintre fokozta le ugyanis a Gyurcsány-kormány az adósságkezelés stratégiai szintű szakmai irányítását – állítja az Állami Számvevőszék (ÁSZ) a múlt héten publikált jelentésében. A dokumentum, amelyről az MNO is beszámolt, azt vizsgálta, hogyan alakult az államadósság a 2006 és 2011 közötti időszakban. Az ÁSZ szerint a 2010-es kormányváltásig az adósságkezelési stratégia, a finanszírozási terv és a teljesítménymutatók jóváhagyását a Pénzügyminisztérium szakállamtitkára gyakorolta úgy, hogy a finanszírozás végrehajtásáért ugyanakkor a tárcavezető volt a felelős.
„Ennek értelmében szakmailag is elvárható, hogy a stratégiai döntéseket az államháztartásért felelős pénzügyminiszter gyakorolja. A szakállamtitkár amellett, hogy a tárcavezető nevében hozott stratégiai döntéseket, tagja volt az Államadósság-kezelő Központ (ÁKK) igazgatóságának is, azaz egy személyben gyakorolta az irányítói és végrehajtói feladatokat” – állapította meg az ÁSZ jelentése. A vizsgálat szerint ezáltal a tulajdonosi és irányítási ellenőrzés nem érvényesült, hiszen mindkét jogkörben ugyanaz a személy hozott döntéseket. 2007-ben arról is határoztak, hogy a finanszírozási terv évközi megváltoztatásának jóváhagyását – bizonyos keretek között – alacsonyabb szintre delegálták, a minisztertől az ÁKK igazgatóságához került. Ezzel párhuzamosan a devizafinanszírozással kapcsolatos döntéseket az államadósság-kezelő igazgatósága a vezérigazgatónak adta át.
Az ÁKK szervezeti és működési szabályzata azonban nem volt összhangban ezekkel a döntésekkel, mert az a vezérigazgató szakmai feladat- és hatásköreként csak a belföldi állampapír-kibocsátások engedélyezését rögzítette. A devizaforrások bevonásával kapcsolatos döntést az ÁKK Zrt. belső szabályozással továbbdelegálta, miközben a devizakötvény-kibocsátások részletfeltételeire vonatkozó döntést a központ finanszírozási bizottsága gyakorolta. A számvevőszéki jelentés szerint a feladatok és hatáskörök emiatt nem voltak tisztázottak, ami kockázatot jelentett a döntések átláthatósága és számonkérhetősége tekintetében.
A teljes cikket a Magyar Nemzet keddi számában olvashatja.
