Tizenkét hellyel hátrébb található hazánk a Világgazdasági Fórum (WEF) versenyképességi rangsorán, mint tavaly. Az idei 60. pozíció mindamellett egyrészt nem rossz (szomszédaink közül csak Ausztria és Szlovénia jobb nálunk), másrészt csalóka. Lentner Csaba közgazdászt – a listára pillantva – egyáltalán nem lepte meg, amit rajta látott.
– A Világgazdasági Fórum listája a neoliberális pénzügyi világ rangsora, amely arról szól, hogy az egyes országok a transznacionális vállalatok becsalogatására mennyire alkalmasak. Az pedig világosan látszott, hogy a második Orbán-kormány előző két esztendeje nem erről szólt, hanem a stabilizálódásról; emellett pedig elsősorban Magyarországnak próbált a kormány megfelelni, ezután jöttek csak a kötelezettségek – értelmezi a rangsoron történt 12 helyes visszaesést a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára.
Lentner a mércék közül hármat emel ki, amelyek alapján a nemzetközi pénzvilág kritizálja hazánkat.
Még jó, hogy nem nézik jó szemmel
– Természetes, hogy nem nézik jó szemmel, hogy a pénzügyi finanszírozás tekintetében visszaszorult a hitelezés szerepe, ez az első pillér. A hitelezés leállt, mivel a nemzetközi nagyvállalatok és a bankok be lettek vonva a közös ügyekbe. Min keresztül? Ez a második pillér: az adórendszer úgy alakult át, hogy a válságadók kifejezetten ezt a kört érintették. Emellett ne feledjük el, a kormány 50 százalékával csökkentette a társasági adókat és az szja-t, 3 százalék alá szorította a hiányt – figyelmeztet Lentner. A harmadik pillér a politikai bizonytalanság, ami amiatt hátrébb helyezték Magyarországot. – Ez éppen a múlt árnya miatt vetül ránk. Hogy is tekinthetnének ránk másképp, amikor egykori miniszterek ülnek a vádlottak padján, és nem egy volt vezető ellen kellett büntetőfeljelentést tenni?
A szakember nem akarja kizárólag relativizálni a ranglistát, fontos értéknek nevezte azt is, hogy meghatározzuk: mit nevezhetünk versenyképességnek?
– Itt szintén három területet kell tekinteni, mert semmiképpen sem az a versenyképesség egyedüli alapja, hogy mit mond néhány multinacionális vállalat. Először is stabilnak kell lennie a pénzügyi rendszernek, ez megvan, látjuk a hiányt, az inflációt és a többi számot. A másik terület a piaci igényeknek is megfelelő oktatás, éppen ez formálódik a Széll Kálmán Terven keresztül, megfelelően az össznemzeti érdeknek. A harmadik szintén a kabinet fő törekvései között van: minél több embernek bent kell lenni a munka világában.
Befelé megfelelni
Lentner úgy látja, a magyar embereknek az ilyen listák mellett elsősorban Magyarország belső átalakulására érdemes tekinteniük, és azok a szempontok, amelyek alapján rontják a helyezésünket a hasonló rangsorokban, éppen az ő érdekeiknek felelnek meg a legjobban. Miért is?
– Húsz évig nem fizettek a bankok, nem lep meg, hogy most haragudnak. Egyébként pedig, amíg nem lesznek még látványosabbak a kormány eredményei, addig így fognak bánni Magyarországgal. Ez a lista egyszerű nyomásgyakorlás a tekintetben, hogy változtassuk meg az adórendszert; a kormány viszont helyesen teszi, hogy inkább „befelé” akar megfelelni.
