– A lángoló gyűrű által körbevett Jordánia azért megfizeti az árát annak, hogy a béke szigete lehet. Az arab tavasz oda is elért, nemrég az uralkodó leváltotta az egész kormányt. Mennyire törékeny a politikai helyzet Jordániában?
– Ha külpolitikáról beszélünk, Jordániának nincsenek ellenségei, mindenkivel jó kapcsolatot ápol. Az egész nemzetközi közösség azért tiszteli Jordániát és II. Abdullah királyt, mert ő mindig azt mondja, amire gondol és az elmúlt évek ezt bizonyítják is. Őfelsége nagyon törekszik a békére és a stabilizációra a Közel-Keleten, végső eredményként egy globális béke megteremtését tartja, hogy az arab–izraeli konfliktusnak véget vessen egy önálló palesztin állam létrejöttével, és szavatolja a biztonságot mindenkinek a térségben. Jordánia egy nagyon stabil ország. 1921, az ország alapítása óta egyetlen politikai másként gondolkodót sem ítéltek halálra, ez pedig nagyon fontos, hiszen a társadalom is tudja, bízhat a vezetésben. Amikor a tüntetésekről beszélünk, akkor ne feledjük el, vannak ugyan néhányan, akik kimennek az utcára, de a lakosság túlnyomó része nagyon szereti a királyt. Ő a közös nevező Jordániában, ő adja a stabilitást. Mikor tüntetések vannak, a kormány vagy a korrupció ellen tiltakoznak, de nem a király ellen. Az arab tavasz által érintett más országokban a vezetőket állították pellengérre a tüntetések során, s végül el is buktak ezek az elnökök. A jordániai tüntetések során nem volt agresszió, nem volt verekedés a hatóságok és a tiltakozók között. A király is hangsúlyozta, hallani akarja az emberek szavát, meghallgatja a panaszaikat. Jordániában többpártrendszer van, kormány és ellenzék működik. A nemrég lezajlott parlamenti választásokat a nemzetközi megfigyelők demokrácia szempontjából a legmagasabb szintűnek értékelték. A politikai vitákat a parlament kupolája alatt le lehet folytatni, nem pedig az utcákon.
A teljes interjút a Magyar Nemzet szombati számában olvashatja.
