Jól fizető osztrák és német állásajánlatokkal kerestek fel az idei tanévben több nyugat-magyarországi szakiskolát és szakközépiskolát német fejvadászok – számolt be nemrég a Somogy Tv. Az egyik érintett iskola vezetője a Magyar Nemzetnek elmondta: elsősorban gépipari és elektrotechnikai cégeknek akartak munkaerőt toborozni az őket felkereső külföldiek. – Bennünket egy német munkaközvetítő cég keresett meg az ország keleti feléből azzal, hogy végzős vagy nemrég végzett szakembereket vinnének dolgozni Lipcsébe, Drezdába, mivel az ottani munkaerő a nyugati országrészbe távozott. Elsősorban a nálunk is hiányszakmának számító hegesztő-, géplakatos-, gépiforgácsoló-, CNC-forgácsoló-, szerszámkészí-tő-, villanyszerelő-tanulókat, valamint a Magyarországon már nem hiányszakmának számító informatikusokat keresték – mondta a lapnak Horváth Zoltán András, az 1300 tanulót oktató kaposvári Eötvös Loránd Műszaki Szakközépiskola vezetője.
Az igazgató örült a megkeresésnek, ami szerinte a magyar szakképzés eredményességét és versenyképességét bizonyítja, végül mégsem volt hajlandó megengedni, hogy a diákok intézményes keretek között kerüljenek kapcsolatba a fejvadászokkal. – Ha szakmai szempontból hízelgő is, az ország szempontjából semmiképp sem előnyös ez a toborzás, hiszen ha külföldre távoznak a végzősök, akkor a képzési költségeinket senki sem téríti meg, mivel a távozók nem a magyar államnak termelnek hasznot munkájukkal. A fiatal szakemberek a magyar ipar számára is fontosak, és nélkülük esély sincs az ipari termelés növekedésére. Ráadásul ha nem itt fizetik a járulékokat utánuk, az teljes összeomlást jelenthet a nyugdíj- és egészségbiztosítás területén – tette hozzá Horváth. A gyakorlati képzés költsége egyébként az igazgató szerint fejenként két és fél, hárommillió forintra is rúghat a szakképzés három éve alatt, és ebben még nincs benne az elméleti oktatás költsége. A külföldi tapasztalatszerzést persze fontosnak tartja ő is. Mint mondja, diákjaik rendszeresen járnak egy-két éves továbbképzésekre az iskolával kapcsolatban álló, külföldi tulajdonú cégekhez, bár azt, hogy ki marad ott végleg, nem követik nyomon.
A teljes cikket a Magyar Nemzet hétfői számában olvashatja.
