Az MNB pénteki, budapesti sajtótájékoztatóján, ahol bemutatták az MNB-szemle legfrissebb számát, Motyovszki Gergő, a jegybank elemzője felidézte, hogy 2014 elején felerősödtek az eurózóna deflációjával kapcsolatos aggodalmak. Hangsúlyozta: deflációnál az árak gyenge kereslet mellett tartósan csökkennek, és a negatív infláció a gazdasági várakozásokba is beépül.
Az Európai Központi Bank kommunikációja már arra utal, hogy komolyan számolnak ezzel a kockázattal – mondta. Hozzátette, hogy Magyarország helyzete ugyanakkor eltérő, deflációs kockázat közvetlenül nem fenyeget, mivel kedvezőek a növekedési kilátások, és az infláció 6-8 negyedév távlatában az MNB inflációs célja, 3 százalék körüli szintre emelkedik.
Az MNB-szemle tanulmánya szerint nem jelent deflációt az, ha az árszint egyszeri, átmeneti hatású sokkok miatt csökken, így például az árak esését az indirekt adók mérséklése, vagy bázishatás idézi elő. Az az árcsökkenés sem defláció, amely a technológiai fejlődés, a termelékenység növekedése vagy a nemzetközi verseny erősödése eredményeként válik tartóssá. Az ilyen jellegű árcsökkenés általában csak egyes szektorokat érint, és nem az egész gazdaságot általánosan jellemző áresésként jelenik meg. A defláció jellemzően a gazdasági aktivitás visszaesésével párosul, míg a technológiai fejlődés, a termelékenységnövekedés és a növekvő verseny eredményeként bekövetkező árcsökkenés a gazdasági bővülésre kedvezően hat.
A tanulmány szerzői kitérnek arra: a termelékenység növekedése és a nemzetközi kereskedelmi verseny természetes módon hathat az árak csökkenésének irányába. Ez lehet sokkszerű, ekkor lehet pozitív kínálati sokkról beszélni, ami akkor áll elő, ha például a nyersanyag- és energiaárak hirtelen és tartósan esnek, illetve ugrásszerű technikai fejlődés eredményeként indul be az árcsökkenés. A mai globális gazdaságban ilyen tényezőként említik egyes szolgáltatások fejlődését, ami például árcsökkenést eredményez a telekommunikáció és a pénzügyi szolgáltatások területén.
