Bírságokkal megváltott szabadság

Az utóbbi hat évben mindössze egyetlen Wall Street-i vezérigazgatót ítéltek börtönbüntetésre a pénzügyi válsághoz vezető csalásokért.

A könyv szerint a bebörtönzések elmaradásának egyik legfontosabb oka, hogy sem az igazságügyi minisztérium, sem pedig a tőkefelügyelet nem volt érdekelt a valódi elszámoltatásban, ezért választották az óriásbírságok kiszabását. Másrészt az amerikai állam a válságot kezelendő több olyan nagyvállalatban is (rész)tulajdont vásárolt, amelyek vezetősége szintén becsapta a részvényeseit és az ügyfeleket, a büntetőeljárás tehát kellemetlenül érintette volna a kormányt is.

A professzor összegyűjtötte az elmúlt években kiszabott pénzbírságokat, és arra jutott hogy 2009-hez képest megháromszorozódott ez az összeg. A büntetéseket nem csak a pénzügyi és biztosítási ágazatokban szabták ki. 2006-ban még csak egymilliárd dollár büntetést róttak ki összesen, az idén pedig már kilencmilliárdnál járunk. A büntetett tevékenységekhez Garrett hozzáadta a kartellezést és a környezetszennyezést is (például a British Petrol ügyét is elemezve) és a külföldi vállalatokkal folytatott korrupciót, ám az összes többi tétel a pénzügyi szférát érinti. Ilyen például a banktitok megsértése, a csalás és a tőkefelügyelet félrevezetése.

Garrett az elszámoltatás kapcsán utal a 2008–2009-es kongresszusi meghallgatásokra, ahová többek között Soros Györgyöt is beidézték négy másik spekulatív alapvezetővel együtt, és az energiapiaci árak manipulálásában játszott szerepe miatt egy másik bizottság előtt is tanúskodnia kellett. Börtönbüntetést azonban sem ő, sem megidézett társai nem kaptak, sőt, Soros ki is oktatta a honatyákat a pénzügyi felügyelet szigorításának szükségességéről. Garrett szerint jogilag nehéz pontos büntetési tételként meghatározni a cégek esetében a megtévesztést és az adatok szépítését az üzleti életben, ahol az ügyfelek amúgy is a legjobb színben kívánják magukat feltüntetni, és elhallgatják az adott vállalat gondjait.

A Virginia Egyetem professzora ugyanakkor összehasonlította az amerikai elszámoltatást a német Siemens korrupciós botrányával, ahol a következmények sokkal súlyosabbak voltak: nemcsak 1,6 milliárd dollár bírságot kellett megfizetniük, hanem az egész vezetőséget lecserélték, és megszigorították a vállalat nemzetközi könyvvizsgálatát. Garrett szerint a bírsággal nem lehet letudni a bűncselekményt, mert a felelősségre vonás elmaradása a szabálytalanságok folytatásához vezet, miközben az újra jól kereső mamutvállalatoknak nem jelent végzetes megrázkódtatást még a nagy összegű büntetés sem.

– A bírságok senkit nem helyezhetnek a törvény fölé – érvel a jogtudós, aki a Siemens példáját követve javasolja, hogy az ügyészek az átláthatóságot biztosító reformokat is várják el a megbüntetett vállalaton belül. A könyv kitér azokra az esetekre is, ahol az adott pénzintézet egyetlen, általában alacsonyabb beosztásban dolgozó alkalmazottjára kente az egész felelősséget, a nagy halakat azonban senki nem bántotta. Az elmúlt tíz esztendő legnagyobb botrányait taglaló kötet szerzője szerint nem elhanyagolható a befolyásos ügyvédek szerepe sem.