Évtizedek óta tart az a folyamat, amelyet globalizáció néven ismerünk: a gazdaságok, a piacok és a kultúrák egyre erősebb kölcsönös függősége és integrációja napjainkra az életünk minden területét meghatározza. Azonban kérdéses, hogy mindez meddig fog még tartani, a Credit Suisse Research Institute (CSRI) ezért arra vállalkozott, hogy megjósolja, mi lesz a globalizáció jövője.
A tanulmány szerint jelenleg a globalizáció második hullámát éljük: az első nagyjából 1870-től 1913-ig tartott, a második pedig 1990-ben vette kezdetét. Ekkor omlott össze a kommunizmus, ekkor liberalizálták a kereskedelmet, és ekkortól erősödött meg a kínai gazdaság is, ami felgyorsította a globalizációt.
Napjainkban a globalizációs folyamatok már korántsem annyira egyértelműek, mint korábban: a pénzügyi világválság lelassította a gazdasági növekedést, nőtt az eladósodottság, az euróövezet pedig – úgy tűnik – állandó válságban van. Mindezek fényében a kutatóintézet három lehetséges jövőképet készített, és azt is meghatározta, hogy melyiknek a legnagyobb a valószínűsége.
A legvalószínűtlenebb forgatókönyv szerint a világgazdaságban eddig tapasztalt tendenciák megfordulnak, és a globalizációt legyőzi a nacionalizmus. Erre már korábban is volt példa: az első világháború véget vetett a negyvennégy évig tartó globalizációs időszaknak, innentől az államok védővámokkal korlátozták a külkereskedelmüket.
Megtörténhet ez újra? A CSRI ehhez kockázati elemzést készített, melyből kiderül, hogy a lassuló gazdasági növekedés, az államadósságok halmozódása, a jövedelmi egyenlőtlenség nagyon fontos kockázati elem. Hasonlóan a protekcionista kereskedelmi politika, a növekvő katonai kiadások, valamint a demokratikus kormányzástól való elfordulás is a globalizáció ellenében hat. Ennek már most láthatók a jelei: a nem vámjellegű korlátozások száma 2005 óta folyamatosan nő, a jövedelmi egyenlőtlenség és az államadósságok növekedése pedig mind a fejlett, mind a fejlődő országokban megfigyelhető.
Ennél valószínűbb az az alternatíva, hogy a globalizáció a kilencvenes években tapasztalt módon erősödik olyan formában, hogy az Egyesült Államok marad a világ egyetlen pénzügyi és katonai nagyhatalma.
A kutatók szerint az amerikai részvénypiac jóval nagyobb hatással van a nemzetközi piacokra, mint amennyire a külföldi tőzsdék a harminc legfontosabb amerikai vállalat tőzsdei állapotát mutató Dow Jones ipari átlagra, illetve az S&P 500 Indexre. Az amerikai dollár továbbra is a világ legfontosabb tartalékvalutája, hiszen a tartalékok 62 százaléka továbbra is amerikai devizában van. Sőt, az amerikai katonai kiadások magasabbak, mint a sorban következő kilenc országé együttvéve.
Ha ez a forgatókönyv a jövőben is fennmarad, akkor a kutatók szerint arra számíthatunk, hogy a nemzetközi kereskedelem szerepe tovább növekszik, még erősebbek lesznek a döntően nyugati multinacionális cégek, a demokráciák száma nőni fog, és a bevándorlási szabályok is nyitottabbak lesznek.
A legvalószínűbb forgatókönyv szerint a globalizáció a jövőben nem fog viszonylag ellenőrizetlenül terjeszkedni, de az összeomlás ideje sem jött el. A világ ugyanis egyre inkább többpólusúvá válik, és a régiók megerősödnek. Ma az olyan regionális kereskedelmi megállapodások idejét éljük, mint a Csendes-óceáni Partnerség (TPP) és a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség (TTIP), miközben a globális kereskedelmi tárgyalások nagyrészt megrekedtek.
Emellett a Kína által alapított Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank már kihívást jelent a Világbank hegemóniájára, az Európai Központi Bank stabilizációs intézkedései pedig azt mutatják, hogy a globális gazdasági és pénzügyi hatalom egyre inkább szétterjed.
Mindennek alapján a CSRI kutatói úgy látják, hogy az átrendeződés már el is kezdődött, így a jövőben a világnak már három fő központja lesz: Ázsia, Európa, valamint az Egyesült Államok. Továbbá azt valószínűsítik, hogy több regionális intézmény lesz a jövőben, a régiókon túlterjedő migráció pedig egyre inkább csak a régiókon belül lesz jellemző.
Az előrejelzés szerint a többpólusú világban a vállalatok már sokkal inkább a saját régiójukra fognak összpontosítani, nem az egész világra. És miközben a világ országai nem fogják egymás előtt teljesen bezárni az ajtót, egyre inkább azon lesznek, hogy csupán a közeli szomszédaiknak adjanak bebocsátást.
